A Székely Nemzet időben és térben

Nyomtatás

Az önrendelkezésre ítéltetett Nép

Borsos Géza József

Elhangzott Budapesten a Magyarok VII Világkongresszusa keretében szervezett „Államiság nélküli népek” című Konferencia keretében, 2008. augusztus 18.-án

Jelen írás nem történelmi kutatómunka eredménye, még csak nem is szakdolgozat, hisz nem vagyok történész. Egy székely ember elmélkedése „államiság nélküli népének” múltjáról, jelenéről és várható, lehetséges jövőjéről.

Kik is a székelyek?
„Székely vagyok, annak a népnek a fia, amely Urunk születése után a negyedik században az ősi Dácia területén telepedett meg, és amely ma az Erdélyi Fejedelemségben él”, írta Kőrösi Csoma Sándor a világhírű székely tudós 1825. január 28.-án, Kennedy századoshoz, a brit alakulatok parancsnokához írt bemutatkozó levelében.
Magam sem mondhatok mást, hisz számomra a népi emlékezet nem csak hit de bizonyosság is. A szkíta-hun származástudat örökségként él ma is minden székely család tudatában.

A mai elfogulatlan kutatások a székely népi emlékezet, krónikásaink és nagy tudósaink állításai egybehangzóan igazolják, hogy a székelyek a magyar honfoglalás előtt már a Kárpát-medencében éltek, tehát őshonos nép vagyunk.
A székelyek a honfoglaló magyarok előtt vették fel a kereszténységet (ezért őrizhették meg a rovásírást) és ennek a ténynek meghatározó jellege volt további történelmükben.
A székely nép történelme folyamatos harc a megmaradásért és hihetetlen véráldozattal járó küzdelem a szálláshely, a szabadság megtartásáért, a mindenkori központosító hatalommal és idegen hódítókkal szemben.
A székely nép önazonosságtudata ősiségének és honalapítói szerepének ismeretén alapszik. Társadalomszervező és kultúrateremtő képessége által a közösségi érdekeknek alárendelt erkölcsi értékrendet, erre alapozott sajátos jogrendet, igazgatási, gazdálkodási rendszert és ehhez kapcsolódó védelmi, katonai szervezetet hozott létre.
(Az egyetemes kultúrához való hozzájárulásra példaként említjük Bolyai Jánost, aki évszázaddal előzte meg korát és alkotta meg a tér valódi elméletét, Kőrösi Csoma nyelvészt, aki egész tudását a magyarok ősi rokonai felkutatásának szentelte és csak melléktermékként alkotta meg a tibeti –angol szótárt, vagy Szentkátolnai Bálint Gábort, a több mint húsz nyelven beszélő nyelvészt, a magyar őstörténet kutatóját, aki a távol Napkeleten kutatta – Kőrösi nyomdokaiban járva – a magyarság eredetét)

Társadalmi berendezkedésük a múltban.
A mai Székelyföld 10.000 négyzetkilométer kiterjedésű területén a 808.739 lakosból 609.739 magyar nemzetiségű (75.33%) és 175.787 román nemzetiségű (21.73%).
A székelyek, mint első honfoglalók, nemek és ágak szerint telepedtek meg Erdély keleti részén, azon a földön, amelyet az óta történelmi Székelyföldnek (Terra Siculorum) neveznek. A székelyek jogi intézményei régebbiek, mint a magyar királyság Alkotmánya.

Ez a nemek és ágak szerinti rend a székelyek között tovább is fennállott, s a hivatalok viselése még a XVI. század folyamán is nemek és ágak szerint váltakozott – amiként azt Werbőczy Törvénykönyve is említi. E Törvénykönyv szerint „a székelyek kiváltképpen való nemesek… és ezeknek mindenestől fogva külön törvények és szokásuk vagyon, hadi dolgokban bölcsek, kik örökségeket és tisztet nemzetségre és nemzetségeknek ágazatjára osztnak köztek” 1


A székely székek hatásköre katonai, bíráskodási-törvénykezési, közigazgatási (önkormányzati, adózási, közgazdasági, egészségügyi, stb.) ügyekre terjedt ki, s lényegében mindenre, ami a szék lakosait érdekelte.
A Szék volt a közhatóság. Hatásköre lényegében ugyanaz, mint a magyar vármegyéké. A székely székek, a történelmi Székelyföldön – Terra Siculorum-, magyar közjogi értelemben együttesen alkottak egy megyét korabeli szóhasználattal: Székely Országunkat – comunitatust -, amelynek élén a székelyek ispánja (comes siculorum) állott.
A székek mindegyike külön törvényhatóság volt. Legfőbb hatásköre volt a törvénykezés peres ügyekben. Az 1555. évi perrendtartás elrendelte, hogy először mindenkit csak saját székén perelhetnek, s onnan apellálhatnak a felsőbb fórumokhoz. Az 1562-i székely felkelés után a Segesvári Országgyűlés úgy intézkedett, hogy a fellebbezés a székekről ne a Nemzetgyűlés, hanem a Fejedelem elé kerüljön. Az idők folyamán a fiú-, vagy viceszékek is létrehozhattak törvényszéket (vicesedria), amelyen valamelyik királybíró, vagy alkirálybíró elnökölt. 1763-ban Mária Terézia az anyaszékekben állandó törvényszékeket (continua tabula) hozott létre.
A székek hatásköre kiterjedt a politikai ügyekre is. A székek küldöttei részt vettek az Országgyűlésben.
A székek hatásköre volt az adóügyek intézése, a gazdasági ügyek rendezése. A szék vagyona felett a szék rendelkezett és beleszólt a községi gazdálkodásba is.
A szék rendőri és közbiztonsági hatáskört, közegészségügyi szolgálatot is ellátott, tehát tulajdonképpen minden közérdekű területen jogszerű hatóság volt.
Szervezeti felépítés tekintetében a székek közös főtisztje a székelyek főkapitánya, később a királyi hatalom (erdélyi fejedelem) által kinevezett ispán (comes Siculorum) volt.
A székely székek tisztviselőit székely fő- és vicetiszteknek nevezték. Székek főtisztjei voltak a hadnagy vagy a kapitány (capitaneus sedis), s a főkirálybíró (iudex regius). Vicetisztek voltak az alkapitány (vicecapitaneus), a szék-, vagy alkirálybírák (viceiudices), a dulló (szolgabíró), a székülők (accessores), a jegyző (notarius sedis), a számvevő (perceptor).
Személyével minden székely szabadon rendelkezett, szabadon költözködhetett. A székely, bírói ítélet nélkül, nem volt letartóztatható.
A „székely örökség” (örökösödési törvény) egy olyan sajátos örökösödési rendszer volt, mely eleve védte a székely birtokokat és gyakorlatilag lehetetlenné tette nem székely származású, tehát idegen számára a birtokszerzést a Székelyföldön.
A székely birtokjoga még a magyar nemességnél is erősebb volt, birtoka akkor is a családé vagy a nemzetségé maradt, ha nem volt utóda, vagy rokona, esetleg a szomszédra szállott – a vérrokonság vélelme okán!
A székelyek adót, sem a királynak, sem másnak nem fizettek, kivéve a király koronázásakor, lakodalmakor és fia születésekor, amikor fejenként egy-egy ökröt adtak. Ökörsütésnek pedig azt nevezték, amikor az ököradó behajtásakor az ökörre bélyeget sütöttek.

A székely minőség (siculitas) különleges jogalanyiság volt, amely a székely vérből származást és az azzal járó jogok összességét jelentette. A veleszületett nemzetségi jogot bárhol, szülőföldjén kívül is élvezhette, a magyar korona területén a székely jogokat bárhol gyakorolhatta. A székelynek lenni tehát vérségi jog volt, amelyet a születéssel nyert el. (magyarrá bárki válhat, de székelynek csak születni lehet)
A székelyeknek ez a sajátos jogrendje eredményezte, hogy a székely egyrészt arisztokrata volt, azaz, büszke az ő nemességére, másrészt demokrata, mert nem tűrt maga felett urat, - jogilag a közrendű egyenlőnek tartotta magát a lófővel vagy a primorral.

A Székely Nemzet törvényalkotói jogait a Székely Nemzetgyűlések alkalmával gyakorolta. E jogalkotás színvonalát példázandó álljon itt az 1505. november 23.-án, Udvarhelyt (ma Székelyudvarhely) tartott nemzetgyűlés határozatának egy része, ami a bírói magatartásra vonatkozott. Európát meghaladva iktatta törvénybe, tette alkotmányos joggá az ártatlanság védelmének elvét (A székely, bírói ítélet nélkül, nem volt letartóztatható) és a bírói hatalom függetlenségét.

„Ha a bírák közül valamelyik Istenét elfelejtvén és a maga idvességét is hátra hagyván, vagy könyörgésért, vagy ajándékért, vagy pedig a maga hasznáért az igaz útból valamely felé kitérne, az olyan mindjárt örök számkivetésre sentenciáztassék, amellett minden ingó-bingó marháit és örökségét elveszesse és annak utána, mint olyan, hamishitű és lelki üsmeretbéli, és névbeli személy Székely Országunkban nem maradhasson és lakhassék. Az olyan is pedig valaki, az olyan hamishitű, számkivetettnek haza jövésében vagy megmaradásokban fáradna és munkálkodnék, hasonló számkivetésre, mint olyan embernek oltalmazója ítéltessék és kárhoztassék.”

A székely nép államszervező képességét mutatják a sajátos, mai szemmel is demokratikus jogrend, igazságszolgáltatás saját írásbeliség (rovásírás), katonai és adminisztratív, területi szervezettség.
A székely népnek van himnusza, vannak jelképei és több, mint 500 éves ősi alkotmánya.

A „székely kérdés”. Lényege, a székely nép őshonos jogainak elismerése és tiszteletben tartása, vagy éppen ellenkezőleg, annak megnyirbálása, megszüntetésére való törekvés. Mátyás királyunk az utolsó, aki értette és értékelte megerősítve a vérszerződéskor tett megállapodást.
„Keserűség fogja el a székely embert, ha az elmúlt 1000 év együttélési tapasztalataira gondol és próbálja számba venni a kölcsönösség alapján az egymást, segítő gesztusokat. A Székely Nép az elmúlt ezer esztendő során mérhetetlen áldozatokat hozott a magyar állam védelme és fenntartása érdekében. Ezzel szemben magyar részről nemhogy semmit nem kapott, hanem úgy bántak vele, mint a mostohagyerekkel, teljesen megfeledkezve arról, hogy a székely nép a magyar államnak talán legfőbb tartóoszlopa volt, és ha ez elsorvad, annak kárát az egész ország megérzi”. 2 , 3

A „székely kérdés” ma. A „székely kérdés” megoldásának titka nem más, mint a székely nép önrendelkezési jogának elismerése és érvényre juttatása, vagy ennek megtagadása.
Nem véletlen tehát, hogy a „székely kérdés” nemkívánatos témának minősül mind az un. erdélyi magyar, mind a román politizálásban, mind pedig a magyarországi politikai osztály tematikájában. Részükről a megoldás az, hogy ne legyen „székely ügy”, ne legyen ”székely kérdés.”

Magyarországon, a „Székely kérdés” ugyanolyan politikai-közéleti tabunak bizonyult, mint a Trianon, vagy a tudományos életben a hun eredetkutatás.
A néprajzi vonatkozásait leszámítva, még ma sem ildomos emlegetni a székely nép önrendelkezési törekvéseit, (ne add Isten, azonosulni azokkal), államszervezési, hadászati, jogalkotói értékeit. Legfennebb néprajzi doktorátusi dolgozatok és politikusi kinyilatkoztatások tárgya és színhelye a mai Székelyföld és eszközei annak lakói.
Sajnos a magyarországi politikai és közgondolkozás minden eddigi tragédia ellenére ma sem változott a „székely kérdéshez” való viszonyulásában. (lásd 2005. szeptember 26-a, 2005. december 5.-e, lásd az SzNT magyarországi fogadtatása és „elismerése”, „törekvéseinek felkarolása” a magyarországi politikai osztály részéről.)

Erdélyben ezt a feladatot a Romániai Magyar Demokratikus Szövetség (RMDSZ) volt és hivatott ma is megoldani.
Ennek megfelelően találták ki a „romániai magyar kisebbség” majd „erdélyi magyar kisebbség”, „erdélyi magyar nemzeti közösség” stb. mondvacsinált kifejezéseket, leplezni azt, hogy egy önrendelkezésre jogosult népet fednek és bújtatnak e semmitmondó és megalázó, méltatlan kifejezések mögé.

Csakis így válik érthetővé az RMDSZ magatartása, melynek lényege, megakadályozni, felszámolni minden, a székely népben, Székelyföldön induló szervezkedést. Ezekre már csirájukban az „egységbontó”,”egységbontás” bélyegét sütik rá, Magyarországon felerősítik ezt a hangot, Bukarest pedig politikai alamizsnával honorálja.

Jó példa erre az 1990-ben megalakult Székely Ifjak Szövetségének sorsa, akiket magyarelleneseknek, irredentáknak és őskori képződménynek titulálva, magyarországi segítséggel szervezett össztűzzel söpörtek le a társadalmi élet porondjáról, gúnyt űzve az általuk kitett első rovásírásos helységtáblából is. Ugyanerre a sorsra jutott a Katona Ádám által meghirdetett 1991-es Agyagfalvi Székely Nemzetgyűlés, az RMDSZ keretein belül elindított székely székek összefogását megkísérlő szervezkedések.(Székelyföldi Egyeztető Tanács, Székely Koalíció )
A sort a Székely Nemzeti Tanács megalakulása zárja 2003. október 26-án, mely minden eddiginél hevesebb tiltakozást és „elhatárolódást” váltott ki az uralkodó erdélyi magyar politikai szervezet (RMDSZ) részéről, megelőzve és felülmúlva még a neofasiszta Nagy Románia Pártot is.
Ennek a törekvésnek a mentén és talán következményeként is alakult ki az RMDSZ egypárti, kommunista jellegű diktatúrája. Ezt a diktatúrát a megalakult Magyar Polgári Párt sem képes lényegében megtörni, hisz szerkezetében hasonmása az RMDSZ-nek.

Meggyőződésem, hogy minden olyan szervezet, mely az un „erdélyi magyarságra„ szerveződik törvényszerűen „székelyidegen” és előbb-utóbb, csak idő kérdése, székelyellenessé is válik, vagyis az RMDSZ sorsára jut!
Indoklásába most nem bocsátkozom bele, de alapját a székely nép és az erdélyi magyarság többi része közötti közösségi igények, elvárások és lehetőségek különbözősége adja. (minden rendszer a legkisebb energiaszintre törekszik, kompromisszumait mindég a székelység kárára fogja megkötni.) Álljon itt példaként a székely nép szavazataival megválasztott Tőkés László európai parlamenti képviselőnek az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökének álláspontja, mely szerint a SzNT 2008. február 23.-i ülésén elmondott beszédében arra intett, hogy a székelységnek nem szabad elszigetelődnie és keressük jogainkat a román alkotmány és törvények keretein belül.
Semmilyen megoldást nem kínál tehát a székely kérdés tekintetében újabb erdélyi kiterjesztésű szervezkedések létrejötte. Megoldást csak a székely nép önszerveződése hozhat.

Össztüzet kapott tehát 2003-ban, megalakulásakor a Székely Nemzeti Tanács is, máig az egyetlen, a közvetlen demokrácia eszközével felépített közképviselet, és mint ilyen kizárólagos céljaként a székely nép területi autonómia iránti igényének kinyilvánítását ennek az akaratnak a képviseletét és megvalósítását tűzte ki.
Jogosan tevődik fel a kérdés: Reális, megvalósítható célkitűzés volt-e akkor és mi a helyzet ma?
Anélkül, hogy a megállapítás indoklását, idő illetve hely szűke miatt elvégeznénk, szögezzük le, hogy a mai Romániában alkotmánymódosítást eredményező külső és/vagy belső nyomásgyakorlás nélkül Székelyföld területi autonómiája nem valósítható meg!
Akkor, 2003-ban, még létezett a külső nyomásgyakorlás lehetősége, mind Magyarország, mind pedig az Európai Unió részéről, hisz Románia még csak jelölti státussal rendelkezett.
2005. szeptember 26.-án a magyar politikai osztály nyílt árulása következtében (feltétel nélkül ratifikálva Románia csatlakozási szerződését) a külső nyomásgyakorlás utolsó lehetősége is megszűnt. Ezzel a Székely Nemzeti Tanács is új kihívás elé került. A 2006. június 23.-án Ditróba összehívott Székely Nemzetgyűlés már, belátva a helyzet tragikumát, nevezetesen, hogy nem számíthat a magyar politika támogatására, kimondta, hogy amennyiben a Román Kormány nem kezdi meg záros határidőn belül a tárgyalásokat az autonómia statutum törvénybe iktatását illetően, akkor megbízza a SzNT-ot, hogy újabb székely nemzetgyűlést hívjon össze, mely „dönteni fog a székely nép önrendelkezésének módjáról”.

Elmondhatjuk tehát, hogy Közép Európa Keleti Kárpátok övezte részén, a Székelyföldön, él egy, a szálláshelyén őshonos, ma is 700000-es lélekszámot számláló nép, mely ezer éve rendelkezik az államiság minden feltételével, megteremtve az államszervezés minden eszközét. Saját hadseregével és vérével védett ősi területe, maga teremtette alkotmányos jogrendje, kultúrája, ősi írása, himnusza és identitás jelképei, zászlaja, címere van.
Hadserege mindég komoly erőt képezett a Magyar Királyságban (40-60 ezer fő) és Közép Európában egyaránt. Hadseregét soha nem használta hódításra, idegen népek leigázására, új területek szerzésére. Ma, a modern Európában ettől a néptől nagyhatalmi rábólintással tagadják meg, nem csak az önigazgatáshoz, de még az önazonosság megőrzéséhez való jogot is!
Kiszolgáltatottságban és veszélyeztetettségben él, a felmorzsolódás és erőszakos beolvasztás fenyegeti.
Ez a nép ma idegen elnyomás alatt, egy olyan, magát „nemzetállamnak” tituláló állam keretében él, mely megtagad tőle minden, a közösségi fennmaradást biztosító önigazgatási lehetőséget.
Következésképpen:
Népem, a Székely Nép önrendelkezésre van ítélve!

Választania kell: vagy élni fog a népeket megillető önrendelkezési jogával és önigazgatási hagyományaihoz visszatérve, saját kezébe veszi sorsának irányítását, vagy a lassú felszámolás útjára lép és szétszóratik a nagyvilágban.

Adjon erőt, kellő bölcsességet a Gondviselő Úristen, kísérjen és oltalmazzon utunkon a Csíksomlyói Szűzanya, minden székelyek Babba Máriája.

Gyergyócsomafalva, 2008-08-12



1 (Sebestyén György, Ethnographia VIII. 349. Id. Ugron Gábor a csíki nemzettől származtatta, B. Hirlap,1910 június 28).
2 Orbán Dezső: Székely Gesta
3 Czirják Károly : Urmánczy Nándor. Urmánczy Nándor székelyföldi parlamenti képviselőt öngyilkossági kísérletbe hajszolták képviselőtársai a parlamentben a székely kérdéssel kapcsolatban megnyilvánuló közömbösségükkel