Nemzetközi dokumentumok

Az ETPK 2040/2014-es ajánlása - A nemzeti kisebbségek helyzete és jogai Európában

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

Ideiglenes változat
Szerzõ: Kalmár Ferenc András, Magyarország


1.    Emlékeztetve az 1985 (2014) sz. Határozatára a nemzeti kisebbségek helyzetérõl és jogairól Európában címmel, a Parlamenti Közgyûlés kifejezi aggodalmait e tárgyban..

2.    A Közgyûlés hangsúlyozza a stabilitás, a szolidaritás és emberek sokasága Európában való békés egymás mellett élésének fontosságát, és felszólít az „egység a sokféleségben” koncepció támogatására az országokon belül és az országok között.

3.    A kisebbségvédelem maradjon prioritás a politikai napirenden, hogy foglalkozzon a kisebbségek igényeivel és védje jogaikat és emberi méltóságukat. A nemzeti kisebbségek jogainak hatékony védelme hozzájárul a konfliktusok megelõzéséhez, a mindenki számára otthont jelentõ Európa képének eléréséhez, valamint egy békés és virágzó környezet létrehozásához.

4.    A Közgyûlés ezért felkéri a Miniszteri Bizottságot, hogy:

4.1.    dolgozzanak ki bizalomépítõ programokat, amelyek középpontjában az Európa Tanács tagállamainak címzett kisebbségi kérdések állnak;

4.2.    biztosítsák, hogy az Európa Tanács Politikatudományi Iskolái foglalkozzanak a hagyományos nemzeti kisebbségek kérdésével átfogó módon, amelynek során figyelembe veszik továbbá azt a tényt, hogy a nemzeti, etnikai, vallási és nyelvi kisebbséghez tartozó személyek jogainak védelme és támogatása hozzájárul azon államok politikai és szociális stabilitásához, amelyben élnek;

4.4.    az illetékes szakértõi bizottságain keresztül dolgozzon ki képzési programokat és szervezzen szemináriumokat történelemtanárok és a média képviselõi, különösen az etnikailag vegyes régiókban dolgozók részére, hogy a fiatalokat Európa szerte a tolerancia és az együttmûködés szellemében neveljék.

Elfogadva: 2014.IV.8.

   

Az ETPK 1985/2014-es Határozata - A nemzeti kisebbségek helyzete és jogai Európában

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

Ideiglenes változat
Szerzõ: Kalmár Ferenc András, Magyarország


1.    Az európai történelem azt mutatja, hogy a kisebbségek védelme rendkívül fontos, és hozzájárulhat ahhoz, hogy Európa mindenki otthonává váljon. A szélsõséges nacionalizmus, a rasszizmus, az idegengyûlölet és az intolerancia megnyilvánulásai azonban nem tûntek el, sõt, éppen ellenkezõleg, fokozódni látszanak. A Parlamenti Közgyûlés aggodalmát fejezi ki a nemzeti kisebbségek helyzetét és jogait illetõen.

2.    A Közgyûlés úgy gondolja, hogy a Keretegyezmény a Nemzeti Kisebbségek Védelmérõl (ETS, 157. számú szerzõdés) és a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája (ETS, 148. számú szerzõdés) fontos eszközei a kisebbségek védelmének Európában. Azonban az Európa Tanács minden tagállama sem ratifikálta még az okiratokat. Ezen felül a Keretegyezményben a nemzeti kisebbségek definíciójának hiánya széles mérlegelési lehetõséget biztosít a tagállamok pártjai részére, befolyásolva annak végrehajtását. Ebben a tekintetben a Közgyûlés emlékeztet a 1713 (2010) sz. Határozatára “Kisebbségvédelem Európában: legjobb gyakorlatok és hiányosságok a közös standardok végrehajtásában” címmel és 1866 (2012) sz. Határozatára, a kiegészítõ jegyzõkönyvre az Európai Emberi Jogi Egyezmény a nemzeti kisebbségekrõl, valamint az Európai Emberi Jogi Bíróság vonatkozó ítéleteire. A Közgyûlés üdvözli továbbá az Európai Népcsoportok Föderális Uniója (FUEN) 2013. június 23-án Brixenben elfogadott programnyilatkozatát.

3.    A Közgyûlés emlékeztet továbbá a nemzeti kisebbségek definíciójára, amelyet a kiegészítõ jegyzõkönyv az Európai Emberi Jogi Egyezményéhez a kisebbségek jogairól címû, 1201 (1993) sz. Ajánlásában fektetett le, ahol a következõképpen definiálta õket: „az embereknek egy Államon belüli olyan csoportja, amelynek tagjai: a) ennek az Államnak a területén laknak és annak állampolgárai, b) régi, szilárd és tartós kapcsolatot tartanak fenn ezzel az Állammal, c) sajátos etnikai, kulturális, vallási vagy nyelvi jellegzetességekkel rendelkeznek, d) kellõen reprezentatívak, bár számszerûleg kisebbségben vannak ezen Állam egy körzetének lakossága körében, e) arra törekednek, hogy közösen megõrizzék azt, amibõl közös identitásuk fakad, nevezetesen kultúrájukat, hagyományaikat, vallásukat vagy nyelvüket”.
4.    A Közgyûlés hangsúlyozza a stabilitás, szolidaritás és emberek sokasága Európában való békés egymás mellett élésének fontosságát, és felszólít az “egység a sokféleségben” koncepció támogatására az országokon belül és az országok között. A nemzeti kisebbségek jogainak védelme maradjon prioritás a politikai napirenden.

5.    A kisebbségek jogainak védelme segíthet Európa fenntartható jövõjének építésében és hozzájárul a méltóság, az egyenlõség és a megkülönböztetés-mentesség elvei tiszteletben tartásának garantálásához. Az elõnyök nem korlátozódnak a kisebbségekre, mivel ez a védelem mindenki számára stabilitást, gazdasági fejlõdést és fellendülést hoz.

6.    Az, hogy nem sikerült kielégítõ választ adni a kisebbségi kérdésekre, politikai feszültségek, konfliktusok és az emberi jogok megsértésének fõ oka volt. A kisebbségvédelem tehát konfliktus-megelõzést is jelent. Az önrendelkezés, állami integritás és nemzeti szuverenitás joga összeegyeztethetõ a tolerancia növelése érdekében. Ezzel kapcsolatban a Közgyûlés 1832 (2011) sz. Határozata „Tisztázásra szorul a nemzeti szuverenitás és az államiság fogalma a mai nemzetközi jogban” címmel jelöli a követendõ utat.

7.    A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogainak védelmére szolgáló, a legjobban bevált gyakorlatokon alapuló különféle megoldásokat széles körben figyelembe kell venni és értékelni a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogai védelmének és támogatásának fokozását. Mint az egyik ilyen megoldás, a területi megállapodások fontos szerepet játszhatnak a nemzeti kisebbségek jogainak hatékony védelmében. E tekintetben a Közgyûlés emlékeztet 1334 (2003) sz. Határozatára az autonóm régiók pozitív tapasztalatairól, mint konfliktusmegoldó ihletforrásról Európában címmel, amely megállapítja, hogy egy autonóm entitás létrehozása és mûködése a demokratizálódási folyamat részeként tekinthetõ. A Közgyûlés üdvözli továbbá, hogy az Európa Tanács Helyi és Regionális Hatóságok Kongresszusa elfogadta a 361 (2013) sz. Határozatot különleges státuszú régiók és területek Európában címmel, amely elismeri, hogy a különleges státusz, amelyet egyes európai államok régiói élveznek, stabilitást és fellendülést hozott az adott régióknak és államoknak.

8.    A Közgyûlésnek az a véleménye, hogy a területi önkormányzatról szóló megállapodások szintén hozzájárulhatnak a kisebbségek jogainak hatékony védelméhez kollektív dimenzióval és az asszimiláció elkerülésével.

9.    A Közgyûlés a kultúrát, vallást, nyelveket és hagyományokat is magában foglaló közös identitáshoz való jog tiszteletben tartását a nemzeti kisebbségek jogai védelmének fontos elemeként tekinti. Joguk van megõrizni és továbbfejleszteni saját intézményeiket, és kollektív védelemben kell részesülniük, amint azt a Közgyûlés 1735 (2006) sz. Ajánlása megállapítja.

10.    Tekintettel a fenti megfontolásokra, a Közgyûlés felszólítja az Európa Tanács tagállamait:

10.1.    a nemzetközi okiratokat illetõen, hogy:
10.1.1.    mielõbb írják alá és/vagy ratifikálják – ha még nem tették meg – a Keretegyezményt a nemzeti kisebbségek védelmérõl és a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját;
10.1.2.    írják alá az Õslakos népek jogairól szóló nyilatkozatot (UNDRIP), amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyûlése 2007. szeptember 13-án fogadott el;
10.1.3.    támogassák az Európa Tanács és az Egyesült Nemzetek Szervezete által elismert, a nemzeti kisebbségek jogainak védelmét szolgáló legjobb gyakorlatok végrehajtását;
10.1.4.    a Keretegyezmény jogi rendelkezéseinek végrehajtásán felül teremtsék meg az Európai Biztonsági és Együttmûködési Konferencia (CSCE, 1990) Emberi Dimenzióról szóló konferenciája koppenhágai ülésének Dokumentumában és a kapcsolódó kétoldalú megállapodásokban lefektetett, kötelezettségvállalások/kötelezettségek tiszteletben tartásához szükséges feltételeket;

10.2.    az identitáshoz való jog védelmét illetõen, hogy:
10.2.1.    biztosítsák a nemzeti kisebbségek jogát saját identitásuk megõrzéséhez, védelméhez és elõmozdításához, a Keretegyezmény 5.1. cikkében, a Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezményében, valamint az ENSZ Közgyûlésének „Nyilatkozat a nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól” címû 47/135 sz. Határozatában foglaltak szerint;
10.2.2.    tegyék meg a szükséges lépéseket a nemzeti kisebbségek társadalmi, gazdasági és kulturális életben, valamint közügyekben való hatékony részvételének biztosításához, hogy hatékonyan részt vehessenek a döntéshozatali folyamatban – a Keretegyezmény 15. cikkének megfelelõen;
10.2.3.    tartózkodjanak a nemzeti kisebbségek akaratuk ellenére történõ asszimilációját célzó politikák és gyakorlatok elfogadásától – a Keretegyezmény 5.2. cikkében foglaltak szerint;
10.2.4.    tekintsék át és használják útmutatóként egyes államok által alkalmazott legjobb gyakorlatokat (mint például a kollektív vagy csoportos jogokat biztosító Alto Adige/Dél-Tirol, Finnország vagy mások tapasztalatai), amelyek érvényes modellekként és referenciákként szolgálnak még olyan államoknak is, amelyek még nem aláíró felei a Keretegyezménynek;

10.3.    a területi megállapodásokat és konfliktus-megelõzést illetõen, hogy:
10.3.1.    teljesítsék a területi önkormányzatról szóló megállapodásokat egy minden érintett fél által jóváhagyott formátumban, tiszteletben tartva a nemzetközi jog általános alapelveit;
10.3.2.    gazdasági okoktól függetlenül vegyék figyelembe a történelmi régiók hozzáadott értékét a kultúra, nyelv, hagyományok és vallások tekintetében az ország vagy az érintett állami intézmények közigazgatási és/vagy területi struktúrájának/egységeinek meghatározásakor/megreformálásakor;
10.3.3.    kezdeményezzenek és folytassanak folyamatos párbeszédet a nemzeti kisebbségek képviselõivel a konfliktusok megelõzése, választótestületeik igényeinek kielégítése, valamint a multikulturalizmus és a szolidaritás elõsegítése érdekében;
10.3.4.    
10.4.    az oktatáshoz és a kisebbségi nyelvekhez való jogot illetõen, hogy:
10.4.1.    mozdítsák elõ a nemzeti kisebbségek által beszélt nyelvek hivatalos használatát azokon a területeken, ahol élnek, helyi vagy regionális szinten, a Regionális vagy Kisebbésgi Nyelvek Európai Chartája alapelveinek megfelelõen, figyelembe véve, hogy a regionális és kisebbségi nyelvek használatának védelme és ösztönzése ne a hivatalos nyelvek és azok megtanulásának kötelezettsége rovására történjen;
10.4.2.    a nemzeti kisebbségek igényeit szem elõtt tartva fogalmazzanak meg oktatáspolitikákat, többek között specifikus oktatási rendszer és intézmények révén és a hivatalos nyelv oktatásának módszertanába foglalják bele az idegen nyelvû oktatás legjobb gyakorlatait azokban az elemi iskolákban, amelyek kisebbségi nyelvû oktatást nyújtanak;
10.4.3.    tegyék meg a szükséges lépéseket az anyanyelven való oktatás folytonosságának biztosítására a középfokú oktatásban (a szakképzést is beleértve) és a felsõoktatásban;
10.4.4.    kövessék a Tanácsadó Bizottságnak a Keretegyezményben foglalt oktatásra vonatkozó, 2006. március 2-i, a Keretegyezmény Elsõ tematikus kommentárja ajánlásait, nevezetesen hogy proaktív megközelítést alkalmazzanak az oktatási kérdésekben, még akkor is, ha a kifejezett igény csekélynek tûnik;
10.4.5.    kezdeményezzék történelemkönyvek közös megírását a rokon államokkal és a területükön élõ hagyományos nemzeti kisebbségek képviselõivel, hogy a fiatalokat az európai együttmûködés és partnerség érdekében oktassák, és a történelem oktatást használják fel az ifjúság nemzeti kisebbségekrõl való tudásának javítására;
10.4.6.    vegyék figyelembe a nemzeti kisebbségeket a közszolgálatok privatizálásakor, a médiát is beleértve;
10.4.7.    biztosítsanak megfelelõ finanszírozást a kisebbségeket képviselõ szervezetek vagy sajtóorgánumok számára, hogy felhívják a többség figyelmét identitásukra, nyelvükre, történelmükre és kultúrájukra;

10.5.    a diszkrimináció elleni küzdelmet illetõen, hogy:
10.5.1.    hogy tartózkodjanak diszkriminatív cselekményektõl és alkalmazzanak „pozitív diszkriminációt” a gazdasági és társadalmi rendszerekben azzal a céllal, hogy megszûnjenek az „esélyegyenlõség” ténybeli akadályai és elõmozdítsák a teljes és hatékony egyenlõséget;
10.5.2.    a Keretegyezmény 16. cikke szellemében tartózkodjanak olyan törvények vagy közigazgatási intézkedések elfogadásától, amelyek fokozhatják az asszimilációt, ösztönözhetik az elvándorlást és megváltoztathatják egy adott régió etnikai struktúráját;
10.5.3.    alkalmazzanak alulról felfelé építkezõ megközelítést a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos kérdések azonosításában és kezelésében, figyelembe véve az érdekelt felek véleményét;
10.5.4.    biztosítsák – a szabad mozgáshoz való alapvetõ jog aláásása nélkül és az „egység a sokféleségben” koncepcióval összhangban – a nemzeti kisebbségek számára saját területeiken belül annak lehetõségét, hogy szülõföldjükön maradhassanak, hogy ott boldogulhassanak és fejlõdhessenek, ahol évszázadok óta élnek, és hogy felfedezhessék teljes potenciáljukat a közösségeik, valamint a többség, az állam és Európa egészének javára;
10.5.5.    fogalmazzanak meg és hatékonyan hajtsanak végre egy átfogó nemzeti stratégiát a nemzeti kisebbségek védelmérõl;
10.5.6.    biztosítsák, hogy a média diszkriminációmentesen mûködhessen a kisebbségi nyelveken;
10.5.7.    olyan választási jogszabályokat fogadjanak el, amelyek lehetõvé teszik a kisebbségek pluralista politikai képviseletét;
10.5.8.    tartózkodjanak olyan törvények vagy közigazgatási intézkedések elfogadásától, amelyek gyengítik a kisebbségvédelmet.

11.    A Közgyûlés felkéri tagjait, hogy jobban kövessék a nemzeti kisebbségek kérdését, játsszanak aktív segítõ, problémamegoldó szerepet, valamint dolgozzanak ki javaslatokat a nemzeti kisebbségek közvetlen politikai képviseletére.

12.    A Közgyûlés arra kéri az Európa Tanács Fõtitkárát, hogy szenteljen különös figyelmet a nemzeti kisebbségeknek az emberi jogok európai helyzetérõl szóló éves jelentésének keretében. A Közgyûlés felkér bármilyen típusú közszolgálati- és magánmédiát a nemzeti kisebbségek által lakott régiókban, hogy nyújtsanak szolgáltatásokat kisebbségi nyelveken.

Elfogadva: 2014.IV.8.

   

Az Európai Bizottság ellenkérelme

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2014. január 3.

sj.h(2014)2368

 

AZ EURÓPAI UNIÓ TÖRVÉNYSZÉKE
ELNÖKE ÉS TAGJAI RÉSZÉRE


A Törvényszék eljárási szabályzata 46. cikkének (1) bekezdése alapján az

az EURÓPAI BIZOTTSÁG

(képviselik: Hannes KRAEMER, Audrone. STEIBLYTE. és TALABÉR-RITZ Klára, a Jogi Szolgálat tagjai, meghatalmazotti minõségben, kézbesítési cím: Merete CLAUSEN, az Európai Bizottság Jogi Szolgálatának tagja, Bâtiment BECH, L–2721 Luxembourg; a Bizottság hozzájárul valamennyi eljárási iratnak az e-Curia alkalmazáson keresztül

ELLENKÉRELMET

terjeszti elõ a

T-529/13. sz.,

IZSÁK Balázs-Árpád és DABIS Attila

kontra

Európai Bizottság

ügyben, amely a „Kohéziós politika a régiók egyenlõségéért és a regionális kultúrák fenntarthatóságáért” címû polgári kezdeményezés nyilvántartásba vétele iránti kérelem elutasításáról szóló, 2013. július 25-én kelt bizottsági határozat (C(2013) 4975 végleges)
megsemmisítésére irányul.

1. TÉNYÁLLÁS

1. 2013. június 18-án a felperesek egy polgári kezdeményezésre vonatkozó javaslat nyilvántartásba vétele iránti kérelmet nyújtottak be a Bizottsághoz (a továbbiakban:
„polgári kezdeményezés”) az EUSZ 11(4) cikke és a polgári kezdeményezésrõl szóló, 2011. február 16-i 211/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (továbbiakban: „211/2011/EU rendelet”) alapján.

2. A javasolt kezdeményezés címe: „Kohéziós politika a régiók egyenlõségéért és a regionális kultúrák fenntarthatóságáért”. Elsõdleges célja az, hogy az Unió kohéziós politikája kezelje kiemelt figyelemmel azokat a régiókat, amelyeket nemzeti, etnikai, kulturális, vallási vagy nyelvi sajátosságok különböztetnek meg az õket körülvevõ régióktól.

3. Ennek a célnak az elérése érdekében a polgári kezdeményezés arra tesz javaslatot, hogy a kért uniós jogi aktus három tárgykör tekintetében tartalmazzon elõírást, nevezetesen:

    (i) annak biztosítását, hogy a tagállamok teljes mértékben teljesítsék a nemzeti kisebbségekre vonatkozó nemzeti kötelezettség-vállalásaikat;

    (ii) a „nemzeti régiók” fogalmának meghatározását, mint olyan régiókat, amelyeket nemzeti, etnikai, kulturális, vallási vagy nyelvi sajátosságok különböztetnek meg a környezõ régióktól; továbbá

    (iii) a nemzeti régiók névszerinti azonosítását, figyelembe véve a „nemzeti régió” fogalom-meghatározásának nemzetközi jogi dokumentumokban felsorolt kritériumait, illetve az érintett közösségek akaratát.

4. A Bizottság – miután megvizsgálta a beadványban feltüntetett és egyéb lehetséges jogalapokat – úgy foglalt állást, hogy a polgári kezdeményezés nyilvánvalóan kívül esik a Bizottság azon hatáskörén, hogy a Szerzõdések végrehajtásához uniós jogi aktusra irányuló javaslatot nyújtson be.

5. Erre tekintettel, a Bizottság 2013. július 25-én kelt határozatában (C(2013) 4975 végleges) a javasolt polgári kezdeményezés nyilvántartásba vételét elutasította (a továbbiakban: „vitatott határozat”).

2. JOGALAP

6. A vitatott határozat ellen a felperesek keresetet nyújtottak be a t. Törvényszékhez az EUMSZ 263. cikke alapján. Ebben kérték, hogy a bíróság (i) semmisítse meg a vitatott határozatot; (ii) kötelezze a Bizottságot a javasolt polgári kezdeményezés nyilvántartásba vételére, valamint (iii) az eljárási költségek viselésére.

7. A felperesek keresetlevelük IV.1.)-7.) pontjában hét különbözõ jogalapra hivatkoznak és fejtik ki álláspontjukat a vitatott határozatban foglaltakkal szemben.

8. A Bizottság azonban úgy véli, hogy a jelen ügyben felhozott jogi érvek valójában egyetlen jogalap köré csoportosulnak, mégpedig annak vizsgálatára irányulnak, hogy a vitatott határozat sérti-e a 211/2011/EU rendelet 4(2) cikkének b) pontját.

9. A 211/2011/EU rendelet 4. cikke „A javasolt polgári kezdeményezés nyilvántartásba vétele” címet viseli. Ennek (2) és (3) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

„(2) A Bizottság a II. mellékletben foglalt információk kézhezvételétõl számított két hónapon belül a javasolt polgári kezdeményezést egyedi nyilvántartási szám alatt nyilvántartásba veszi, és errõl visszaigazolást küld a szervezõknek az alábbi feltételek teljesülése esetén: […]

b) a javasolt polgári kezdeményezés nem esik nyilvánvalóan a Bizottság azon hatáskörén kívül, hogy a Szerzõdések végrehajtásához uniós jogi aktusra irányuló javaslatot nyújtson be; […]

(3) A Bizottság visszautasítja a nyilvántartásba vételt, ha a (2) bekezdésben meghatározott feltételek nem teljesülnek.”

10. Amint azt a fentiekben ismertettük, a Bizottság pontosan azon az alapon utasította el a javasolt polgári kezdeményezés nyilvántartásba vételét, hogy az nyilvánvalóan kívül esik a Bizottság azon hatáskörén, hogy a Szerzõdések végrehajtásához uniós jogi aktusra irányuló javaslatot terjesszen elõ. Erre tekintettel a Bizottság azt állapította meg a vizsgált polgári kezdeményezés kapcsán, hogy a 211/2011/EU rendelet 4(2) cikkének b) pontjában foglalt feltétel nem teljesült.

11. A Bizottság változatlanul fenntartja ezt az álláspontját, és az alábbiakban részletesen kifejti jogi érveit az említett jogalap tekintetében, amely meglátásunk szerint – a kereseti kérelemben felhozott érvelés alapján – hét pillérre támaszkodik.

2.1. Elsõ pillér: A 211/2011/EU rendelet 4(2) cikke b) pontjának állítólagos sérelme figyelemmel az EUMSZ 4(2) cikkének c) pontjára

12. A felperesek keresetlevelük IV.1.) pontjában úgy érvelnek, hogy a polgári kezdeményezés az EUMSZ 4.(c) pontjában [helyesen: 4(2) cikkének c) pontjában] meghatározott hatáskörön belül (gazdasági, társadalmi és területi kohézió) fogalmazta meg a javaslatát, amely nyilvánvalóan nem esik kívül a Bizottság azon hatáskörén, hogy a Szerzõdések végrehajtásához uniós jogi aktusra irányuló javaslatot nyújtson be.

13. E tekintetben a Bizottság hangsúlyozni kívánja, hogy az EUMSZ 4(2) cikkének c) pontja önmagában nem tekinthetõ jogalapnak, hiszen az csupán az Unió és a tagállamok között megosztott hatásköröket tartalmazó felsorolás egy elemét alkotja. A „gazdasági, társadalmi és területi kohézióra” vonatkozó megfelelõ jogalapok az EUMSZ 175. (annak utolsó albekezdésében), 177. és 178. cikkében találhatók, amelyek mindegyikét az EUMSZ 174. cikkére tekintettel kell értelmezni.

14. Következésképpen, az EUMSZ 4(2) cikkének c) pontja nem szolgálhat a polgári kezdeményezésben javasolt uniós jogi aktus jogi alapjául. Ezért az elsõ pillér kapcsán felhozott felperesi érveket, mint megalapozatlant el kell utasítani.

2.2. Második pillér: A 211/2011/EU rendelet 4(2) cikke b) pontjának állítólagos sérelme figyelemmel az EUMSZ 174(2) cikkére

15. A felperesek keresetlevelük IV.6.) pontjában úgy érvelnek, hogy a Bizottság tévesen értelmezi a polgári kezdeményezést, hiszen a kezdeményezõk nem a nemzeti kisebbségek helyzetének a javítását javasolták, hanem azt, hogy az Unió kohéziós politikáját ne lehessen e régiók nemzeti, nyelvi, kulturális jellegzetességeik felszámolására vagy gyengítésére használni, és ne lehessen az Unió gazdasági eszközeit és céljait kisebbségellenes politikák akár közvetett eszközeivé tenni.

16. E tekintetben a Bizottság hangsúlyozza, hogy az Unió kohéziós politikája – amint annak szabályozási keretét és tartalmát az EUMSZ 174-178. cikke és az alkalmazandó másodlagos jogszabályok meghatározzák – semleges abban a tekintetben, hogy az érintett régiók népessége nemzeti kisebbséghez tartozik-e, avagy sajátos nyelvi vagy kulturális jellegzetességekkel rendelkezik.

17. Következésképpen, az Unió kohéziós politikájának nem célja a régiók „nemzeti, nyelvi, kulturális jellegzetességeinek felszámolása vagy gyengítése”, illetve azt nem lehet „kisebbségellenes politikák” eszközévé tenni.

18. A felperesek érvelésük további részében kérdéseket fogalmaznak meg a t. Törvényszék számára, nevezetesen, hogy az EUMSZ 174. cikkében célként megfogalmazott „harmonikus fejlõdés” kategóriájába beleillenek-e ezek a fentiekben idézett elvárások, valamint, hogy egy olyan jogi aktus, amely az Unió „harmonikus fejlõdését” szolgálja az EUMSZ 174. cikke szerint, nyilvánvalóan kívül esik-e a Bizottság jogalkotási hatáskörén.

19. E tekintetben a Bizottság emlékeztetni kíván arra, hogy az EUMSZ 174(1) cikke azt írja elõ az Unió számára, hogy az átfogó harmonikus fejlõdés elõmozdítása érdekében úgy alakítsa és folytassa tevékenységét, hogy az a gazdasági, társadalmi és területi kohézió erõsítését eredményezze. Ezt a célkitûzést a 174(2) cikk tovább pontosítja, amikor kimondja, hogy az Unió különösen a különbözõ régiók fejlettségi szintje közötti egyenlõtlenségek és a legkedvezõtlenebb helyzetû régiók lemaradásának csökkentésére törekszik.

20. Minderre tekintettel, a Bizottság a vitatott határozatban úgy foglalt állást, hogy „a nemzeti kisebbségek helyzetének javítása nem érthetõ úgy, mintha az segítene csökkenteni a „régiók közötti fejlõdési egyenlõtlenségeket” és egyes régiók elmaradottságát, ahogy azt az EUMSZ 174(2) cikke elõírja.”

21. A regionális politika, vagy más néven – gazdasági, társadalmi és területi – kohéziós politika célja ugyanis az Unión belül meglévõ regionális fejlettségbeli különbségek mérséklése, az életszínvonalbeli eltérések csökkentése, vagyis az, hogy az Európai Unió valamennyi régiójában méltányos szintû átlagos életszínvonalat és jövedelmet biztosítson az ott élõk számára.

22. Az Unión belül természetesen sokféle tagoltságot lehet megkülönböztetni, így a társadalmi és gazdasági különbségek mellett, a nyelvi, kulturális, földrajzi, természeti eltérések természetszerûvé tesznek bizonyos szintû sokszínûséget.

23. Az Unió célja az „egység a sokféleségben” elvvel összhangban nem az adottság-jellegû különbségek eltûntetése, hanem az ezekbõl adódó hátrányok mérséklése, a kedvezõtlenebb helyzetben lévõ régiók versenyképességének – fejlesztési beruházások támogatása útján történõ – javítása révén a fennálló jövedelmi különbségek csökkentése, illetve számszerûsíthetõ gazdasági jellemzõk alapján kimutatható tartós elmaradottság csökkentése vagy megszûntetése.

24.
Hangsúlyozni kívánjuk, hogy minden, a kohéziós politika keretében elfogadott intézkedésnek, amelynek jogalapja az EUMSZ XVIII. címe alatt található, arra kell korlátozódnia, hogy a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót erõsítse.

25. Ezért különbséget kell tenni egyrészt egy régió gazdasági-társadalmi fejlõdése, mint kohéziós politikai célkitûzés, másrészt a nemzeti kisebbségek nyelvi és kulturális fejlõdésének feltételei között. Az EUMSZ 174. cikkében meghatározott „harmonikus fejlõdés” egyértelmûen és nyilvánvalóan csak az elõbbi célkitûzésre, azaz a különbözõ fejlettségi szintû régiók közötti gazdasági, társadalmi és területi kohézió erõsítésére irányul. Ebbõl a szempontból egy adott régió nemzeti, nyelvi, kulturális jellegzetességeit nem szükséges figyelembe venni, minthogy azok megléte nem feltétlenül jár egyúttal azzal a következménnyel, hogy az adott régió fejlettségi szintje elmarad a többi régióéhoz képest.

26. A felperesek végül arra várnak választ a t. Törvényszéktõl, hogy az EUMSZ 174. cikkében célként megfogalmazott „átfogó fejlõdés” megvalósulhat-e, ha ebbõl a nemzeti, nyelvi, kulturális szigetként létezõ régiók kimaradnak. Továbbá, egy olyan jogi aktus megalkotása, amely az Unió „átfogó fejlõdését” szolgálja az EUMSZ 174. cikke szerint, nyilvánvalóan kívül esik-e a Bizottság jogalkotási hatáskörén.

27. A Bizottság hangsúlyozni kívánja, hogy „a nemzeti, nyelvi, kulturális szigetként létezõ régiók”, helyesebben e sajátosságokkal rendelkezõ földrajzilag körülhatárolt területek nincsenek kizárva sem az EUMSZ 174. cikkében célként megfogalmazott „átfogó fejlõdés” megvalósulásából, sem az annak elérése érdekében hozott uniós intézkedések hatálya alól. Fejlõdésük jellegét és szintjét, s ezáltal a kohéziós politika égisze alatt meghozandó intézkedéseket esetükben ugyanazon kritériumok alapján kell vizsgálni, mint bármely más régió esetében.

28. Minderre tekintettel, a Bizottság álláspontja szerint az EUMSZ 174(2) cikke nem szolgálhat a polgári kezdeményezésben javasolt uniós jogi aktus jogi alapjául. Ezért a második pillér kapcsán felhozott felperesi érveket, mint megalapozatlant el kell utasítani.

29. Végül, a kohéziós politikai célkitûzések megvalósítása kapcsán emlékeztetni kívánunk arra, hogy a 1083/2006/EK tanácsi rendelet alapok számára biztosított uniós költségvetést a tagállamok és a Bizottság közötti megosztott irányítás keretében kell végrehajtani.

30. A strukturális alapokból származó pénzügyi segítségnyújtás programozása a tagállamok és a Bizottság közös feladata azzal, hogy ebben a tekintetben a tagállamok rendelkeznek vezetõ szereppel.

31. A 1083/2006/EK rendelet 32(2) cikke értelmében az egyes operatív programokat a tagállam vagy a tagállam által kijelölt hatóság állítja össze. Ennélfogva a tagállam az, amely meghatározza az alapokból társfinanszírozott operatív programjai szerkezetét, célját és tartalmát.

32. A tagállam nemzeti irányító hatósága felelõs az operatív programok végrehajtásáért, és különösen a finanszírozandó mûveletek kiválasztásáért, például pályázati felhívás révén. Amennyiben a pályázati felhívás hátrányos megkülönböztetést tartalmaz nemzeti kisebbséghez való tartozás alapján, esetlegesen felmerülhet az Alapjogi Charta 21. cikkének a sérelme.

2.3. Harmadik pillér: A 211/2011/EU rendelet 4(2) cikke b) pontjának állítólagos sérelme figyelemmel az EUMSZ 174(3) cikkére


33. A felperesek keresetlevelük IV.2.) pontjában úgy érvelnek, hogy megalapozatlan a Bizottság azon állítása, miszerint kimerítõ az EUMSZ 174(3) cikke által meghatározott „hátrányok” felsorolása, amelyek alapján egy régiót kötelezõ módon „kiemelt figyelemmel” kell kezelni.

34.
A felperesek úgy vélik, hogy az EUMSZ alább idézett 174(3) cikke által meghatározott „hátrányok” felsorolása, amelyek alapján egy régiót kötelezõ módon „kiemelt figyelemmel” kell kezelni nem kimerítõ, hanem példálózó jellegû:
„Az érintett régiók közül kiemelt figyelemmel kell kezelni a vidéki térségeket, az ipari átalakulás által érintett térségeket és az olyan súlyos és állandó természeti demográfiai hátrányban lévõ régiókat, mint a legészakibb, rendkívül gyéren lakott régiók, valamint a szigeti, a határon átnyúló és a hegyvidéki régiók.” [kiemelés a Bizottságtól].

35. A Bizottság álláspontja szerint az EUMSZ fent idézett 174(3) cikkének szerkezetébõl nyilvánvalóan az következik, hogy ez a rendelkezés három és csak három olyan régiótípust említ, amelyeket kiemelt figyelemmel kell kezelni, nevezetesen (i) a vidéki térségeket; (ii) az ipari átalakulás által érintett térségeket és (iii) a súlyos és állandó természeti vagy demográfiai hátrányban lévõ régiókat.

36. Az EUMSZ 174(3) cikkének második fordulata csak az utóbbi régiótípus tekintetében nyújt további támpontot, amikor példálózó jelleggel említi (i) a legészakibb, rendkívül gyéren lakott régiókat, valamint (ii) a szigeti, a határon átnyúló és a hegyvidéki régiókat, mint súlyos és állandó természeti vagy demográfiai hátrányban lévõ régiókat.

37. Ezért megalapozatlan a felperesek azon állítása, miszerint az EUMSZ 174(3) cikke által meghatározott „hátrányok” felsorolása nem kimerítõ jellegû.

38. Ezen túlmenõen, azt is hangsúlyozni kívánjuk, hogy önmagában az a tény, hogy egy régió népessége egy nemzeti kisebbséghez tartozik, vagy sajátos kulturális, illetve nyelvi jellegzetességekkel rendelkezik nem tekinthetõ az adott régió „demográfiai hátrányának” az EUMSZ 174(3) cikke értelmében.

39. Minderre tekintettel, az EUMSZ 174(3) cikke nem szolgálhat a polgári kezdeményezésben javasolt uniós jogi aktus jogi alapjául. Ezért a harmadik pillér kapcsán felhozott felperesi érveket, mint megalapozatlant el kell utasítani.

2.4. Negyedik pillér: A 211/2011/EU rendelet 4(2) cikke b) pontjának állítólagos sérelme figyelemmel az EUMSZ 174(3) cikkére és a 1059/2003/EK rendeletre

40.
A felperesek keresetlevelük IV.3.) pontjában úgy érvelnek, hogy teljesen függetlenül attól, hogy a 174(3) cikkben a felsorolás kimerítõ, vagy példálózó jellegû-e, a nemzeti, nyelvi, kulturális sajátosságokkal rendelkezõ régiók mindenképpen az EUMSZ 174. cikkében megjelölt, az Unió kohéziós politikája által „érintett régiók” kategóriájába tartoznak. Ezt arra alapozzák, hogy a kultúra az EU másodlagos joga szerint is a területi, társadalmi, gazdasági kohézió fontos tényezõje.

41. Véleményük szerint ezt támasztja alá az 1059/2003/EK rendelet (10) preambulum-bekezdése, valamint 3(5) cikke, amelyek a NUTS-régiók kijelölésénél a kulturális és történelmi körülmények figyelembevételét is elõírják.

42. Ebben a tekintetben mindenekelõtt azt kell hangsúlyozni, hogy a polgári kezdeményezésre vonatkozó EUSZ 11(4) cikkébõl és a 211/2011/EU rendeletbõl az következik, hogy a polgári kezdeményezés egy olyan, a Bizottsághoz benyújtott kezdeményezés, amelyben felkérik a Bizottságot, hogy hatáskörén belül terjesszen elõ megfelelõ javaslatot azokban az ügyekben, amelyekben a polgárok megítélése szerint a Szerzõdések végrehajtása céljából uniós jogi aktusra van szükség.

43. Következésképpen, a javasolt polgári kezdeményezést az Unió elsõdleges joga alapján kell megítélni a kezdeményezés nyilvántartásba vételérõl szóló döntés meghozatalakor.

44. Amint azt a Bizottság a vitatott határozatban kifejtette, nincs olyan elsõdleges jogi rendelkezés, amely a vizsgált polgári kezdeményezésben javasolt jogszabály jogi alapjául szolgálhatna.

45.
Mindezek elõrebocsátása után, a Bizottság – a teljesség kedvéért – a másodlagos jogra vonatkozó felperesi érvekkel kapcsolatban is kifejti álláspontját az alábbiak

46. A felperesek annak alátámasztására, hogy az EUMSZ 174. cikkében megjelölt „érintett régiók” kategóriájába tartoznak a nemzeti, nyelvi, kulturális sajátosságokkal rendelkezõ régiók, hivatkoznak a 1059/2003/EK rendeletre, különösen annak (10) preambulum-bekezdésére és 3(5) cikkére.

47. A fenti rendelet célja egy közös statisztikai célú területi osztályozás (a továbbiakban: „NUTS”) kialakítása, amely segítségével összehasonlíthatók a tagállamok területi-gazdasági egységeinek teljesítményei.

48. A rendelet (i) definiálja a területi egység (régió) fogalmát; (ii) biztosítja az egyenlõséget és összehasonlíthatóságot a területi egységek kialakításánál; (iii) világos eljárási szabályokat fektet le a lehatárolások módosítására és (iv) biztosítja a kellõ stabilitást a statisztikusok/területi programozók számára.

49. A NUTS rendszer alkalmazása széles körû. A rendszer alapján meghatározott területi-gazdasági egységekre készülnek a közös adatfeldolgozások, a gazdasági-társadalmi elemzések, prognózisok, a különbözõ támogatási formák, ezek az egységek jelentik a fejlesztési és finanszírozási feladatok kereteit.

50. A rendelet meghatározza azokat a kereteket, amelyek között létre kell hozni a NUTS osztályozás elsõ három, hierarchikus szintjét. Az egyes területi egységek átlagos méretének a meghatározott népesség-küszöbértékeken belül kell lenniük.

51. A felperesek által hivatkozott (10) preambulum-bekezdés rögzíti, hogy „az aktuális politikai, közigazgatási és intézményi helyzetet is tiszteletben kell tartani.”

52.
Ezen túlmenõen, a rendelet 3(1) cikke elõírja, hogy a tagállamokon belül meglévõ közigazgatási egységek képezik a területi egységek meghatározására felhasznált

53. A rendelet 3(1) cikkének 2. albekezdése határozza meg a „közigazgatási egység” fogalmát, amely a szabályozás szerint olyan közigazgatási hatósággal rendelkezõ földrajzi terület, amely a tagállam jogi és intézményi keretén belül rendelkezik a fenti területre vonatkozó közigazgatási vagy politikai döntéshozatali hatáskörrel.

54. Ebbõl az következik, hogy a 1059/2003/EK rendelet szerint a területi egységek meghatározásakor csak közigazgatási egységeket lehet figyelembe venni. Fontos azt is hangsúlyozni, hogy ennek során teljes mértékben tiszteletben kell tartani a tagállam politikai, közigazgatási, jogi és intézményi kereteit.

55. Minderre tekintettel, az EUMSZ 174. cikkében megjelölt „érintett régiók” fogalma a 1059/2003/EK rendelet értelmében vett, tagállamokon belül meglévõ közigazgatási egységeket foglal magában, olyan területi egységeket azonban nem, amelyek nem rendelkeznek közigazgatási hatáskörrel. Ugyanakkor az oly módon földrajzilag körülhatárolt területek, amelyek nemzeti, nyelvi, kulturális sajátosságokkal rendelkeznek, ugyanakkor nem rendelkeznek közigazgatási vagy politikai
hatáskörrel, a közigazgatási egység kialakításakor figyelembe vehetõk, amint azt a rendelet (10) preambulum-bekezdése is rögzíti.

56. A 1059/2003/EK rendelet II. Melléklete sorolja fel a meglévõ közigazgatási egységeket. Ebben a mellékletben a 2. NUTS-szintû területi egységek felelnek meg a "régióknak". A felperesek által hivatkozott 3(5) cikk egy olyan speciális esetkörre vonatkozik, amikor egy adott NUTS-szinthez egy tagállamban nincs megfelelõ méretû közigazgatási egység.

57. Végül, meg kívánjuk jegyezni, hogy a szabályozás lehetõséget teremt a NUTS-szintû területi egységek módosítására a rendelet 7. cikke szerinti eljárásnak megfelelõen. Így, megengedett olyan közigazgatási egységek összevonása, amelyek népessége a vonatkozó alsó küszöbérték alatt van; vagy adott esetben a népesség-küszöbértékektõl való eltérés is igazolt lehet bizonyos földrajzi, társadalmi-gazdasági, történelmi, kulturális vagy környezeti körülmények miatt.

58. Minderre tekintettel, a Bizottság úgy véli, hogy a nemzeti kisebbségek sajátosságai megfelelõ módon figyelembe vehetõk a NUTS-osztályozás tagállami kialakításakor a meglévõ szabályozási keretek között.

59. Következésképpen, sem EUMSZ 174(3) cikke, sem a 1059/2003/EK rendelet nem szolgálhat a polgári kezdeményezésben javasolt uniós jogi aktus jogi alapjául. Ezért a negyedik pillér kapcsán felhozott felperesi érveket, mint megalapozatlant el kell

2.5. Ötödik pillér: A 211/2011/EU rendelet 4(2) cikke b) pontjának állítólagos sérelme figyelemmel az EUMSZ 167. cikkére

60. A felperesek keresetlevelük IV.4.) pontjában elõször is arra hivatkoznak, hogy a kezdeményezõknek nem a törvénykezdeményezés jogi alapját kell megadniuk, hanem a 211/2011/EU rendelet 4(1) cikke értelmében a „szerzõdések azon rendelkezéseit, amelyek a szervezõk megítélése szerint a javasolt fellépésre vonatkoznak."

61. A Bizottság nem vitatja, hogy a 211/2011/EU rendelet II. Melléklete arra kötelezi a szervezõket, hogy jelöljék meg a Szerzõdések azon rendelkezéseit, amelyek megítélésük szerint a javasolt fellépésre vonatkoznak. Ugyanakkor, a rendelet 4(3) cikke értelmében a Bizottság visszautasítja a nyilvántartásba vételt, ha a 4(2) cikkben meghatározott feltételek nem teljesülnek. A javasolt polgári kezdeményezés nyilvántartásba vételének elutasítása esetén a Bizottságnak tájékoztatnia kell a szervezõket az elutasítás okairól.

62. Annak a vizsgálata, hogy a rendelet 4(2) cikkében foglalt feltételek teljesülnek-e, így különösen az, hogy a javasolt kezdeményezés nem esik-e nyilvánvalóan a Bizottság hatáskörén kívül, nem korlátozódhat csupán a polgári kezdeményezés formai vizsgálatára, hanem szükséges a kezdeményezés tartalmának alapos vizsgálata a Szerzõdések releváns rendelkezései fényében.

63. Ennek során a Bizottságnak vizsgálnia kell, hogy ezek az elsõdleges jogi rendelkezések szolgálhatnak-e alapjául a javasolt uniós jogi aktusnak. Amennyiben e vizsgálatot követõen a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a szervezõk által megjelölt rendelkezések nem lehetnek jogalapjai a kért jogszabálynak, határozatában meg kell jelölnie erre vonatkozó indokait, hogy a szervezõk megfelelõ tájékoztatást kapjanak az elutasítás okairól.

64. A felperesek a továbbiakban úgy érvelnek, hogy megalapozatlan a Bizottság azon megállapítása, miszerint az EUMSZ 167. cikke nem lehet a javasolt jogszabály jogi alapja, mivel az nem járulna hozzá az EUMSZ-ben rögzített célkitûzések megvalósulásához.

65. Az EUMSZ 167. cikkének (1) bekezdése ugyanis akként rendelkezik, hogy „az Unió hozzájárul a tagállamok kultúrájának virágzásához, tiszteletben tartva nemzeti és regionális sokszínûségüket.” A felperesek véleménye szerint a javasolt polgári kezdeményezés hozzájárulna a 167. cikkben megjelölt politikák megvalósításához is.

66. Az EUMSZ 167. cikke kapcsán a Bizottság elsõsorban arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy a kultúra területén az Unió fellépésének célja a tagállamok közötti együttmûködés elõmozdítása és szükség esetén tevékenységük támogatása és kiegészítése a 167. cikk (2) bekezdésében említett területeken.

67. Nyilvánvaló, és azt a felperesek sem vitatják, hogy az EUMSZ 167(2) cikkében foglalt felsorolás az Unió (belsõ) tevékenységi területeit illetõen kimerítõ jellegû. Továbbá, az is egyértelmû, hogy a javasolt polgári kezdeményezés tárgyát és célját tekintve nem sorolható be egyik fent megjelölt kulturális tevékenységi terület alá sem.

68. Minderre tekintettel, az EUMSZ 167. cikke nem szolgálhat a polgári kezdeményezésben javasolt uniós jogi aktus jogi alapjául. Ezért az ötödik pillér kapcsán felhozott felperesi érveket, mint megalapozatlant el kell utasítani.

2.6. Hatodik pillér: A 211/2011/EU rendelet 4(2) cikke b) pontjának állítólagos sérelme figyelemmel az EUMSZ 19(1) cikkére


69. A felperesek keresetlevelük IV.5.) pontjában keresetüket az EUMSZ 19(1) cikkének sérelmére alapozzák. Úgy érvelnek, hogy a Bizottság megalapozatlanul állítja a vitatott határozatban, hogy bár „az Unió intézményei kötelesek tiszteletben tartani a kulturális és nyelvi sokszínûséget (EUSZ 3(3) cikk), és tartózkodni a kisebbségek hátrányos megkülönböztetésétõl (Charta 21(1) cikk), ezen elõírások az intézmények semmilyen cselekvésének nem szolgáltatnak jogi alapot.”

70.
A felperesek véleménye szerint a polgári kezdeményezés szempontjából nem releváns a Bizottságnak ez az érvelése, hiszen nem a kezdeményezés tárgyára vonatkozik, még akkor sem, ha a javasolt jogszabálynak – túl a területi, társadalmi és gazdasági kohézió erõsítésén – lenne egy kulturális sokszínûséget védõ, és diszkriminációt elhárító következménye is.

71. Elõször is, a Bizottság nem hivatkozott a vitatott határozatban az EUMSZ 19(1) cikkére. Ebben a tárgykörben csak és kizárólag az EUSZ 3(3) és az Alapjogi Charta 21(1) cikkére tett utalást.

72. Másodszor, ami az EUMSZ 19(1) cikkét illeti, ez a rendelkezés nem szolgáltat jogi alapot olyan jogszabályok elfogadásához, amelyek „a nemzeti kisebbséghez való tartozáson” alapuló hátrányos megkülönböztetés leküzdésére irányulnak.

73. Ennélfogva az EUMSZ 19(1) cikke – amely általánosságban véve az uniós intézmények cselekvésének lehetséges jogi alapjául szolgálhat – hatályát tekintve szûkebb körre korlátozódik, mint a Charta 21(1) cikke, amely viszont nem teremt jogalapot uniós fellépésre.

74. Következésképpen, az EUMSZ 19(1) cikke nem szolgálhat a polgári kezdeményezésben javasolt uniós jogi aktus jogi alapjául. Ezért a hatodik pillér kapcsán felhozott felperesi érveket, mint megalapozatlant el kell utasítani.

2.7. Hetedik pillér: A 211/2011/EU rendelet 4(2) cikke b) pontjának állítólagos sérelme annyiban, amennyiben a Bizottság a javasolt polgári kezdeményezés tartalmának vizsgálatakor nem csupán a nyilvántartásba vételhez szükséges formanyomtatványt vette alapul, hanem a szervezõk által benyújtott „Bõvebb Tájékoztatást" is.

75.
A felperesek keresetlevelük IV.7.) pontjában azt állítják, hogy a Bizottság a vitatott határozat legtöbb állítását arra a háttéranyagra építi, amely a 211/2011/EU rendelet II. Melléklete szerint nem kötelezõ. A felperesek szerint a Bizottság ezáltal hallgatólagosan elismeri, hogy a vitatott határozat indoklását képtelen volt a kezdeményezésre vonatkozó kötelezõ információkra alapozni, és ezért lemondott arról is, hogy a polgári kezdeményezések bejegyezhetõségének megítélésével kapcsolatos gyakorlata konzisztens legyen.

76.
Ebben a tekintetben a Bizottság megjegyzi, hogy a szervezõk a nyilvántartásba vételhez benyújtott formanyomtatványon csupán a következõt jelölték meg: „Az Unió kohéziós politikája kezelje kiemelt figyelemmel azokat a régiókat, amelyeket nemzeti, etnikai, kulturális, vallási, nyelvi sajátosságok különböztetnek meg az õket körülvevõ régióktól.”

77. Ez a megfogalmazás azonban nem jelölte meg kellõ pontossággal annak az uniós jogi aktusnak a tartalmát, amelyre tekintettel a Bizottságot javaslattételre kérték fel.

78. A Bizottság ugyanakkor nem utasította el a javasolt polgári kezdeményezés nyilvántartásba vételét azon az alapon, hogy annak tárgya nem került világosan meghatározásra. Inkább úgy döntött, hogy megvizsgálja – a szervezõk által önként  a polgári kezdeményezés tárgyaként benyújtott „Bõvebb Tájékoztatás” alapján - hogy lehetséges-e megállapítani a kezdeményezés pontos tartalmát.

79. A vizsgálat során a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a javasolt polgári kezdeményezés arra irányul, hogy a Bizottságtól kért uniós jogszabály három pontos elõírást tartalmazzon, miként az említésre került a vitatott határozatban, nevezetesen (i) biztosítsa a nemzeti kisebbségekre vonatkozó nemzetközi kötelezettségvállalások tagállami teljesítését; (ii) határozza meg a nemzeti régiók fogalmát és (iii) név szerint azonosítsa a nemzeti régiókat.

80. Az a tény, hogy a Bizottság nemcsak a formanyomtatvány tartalmát, hanem a szervezõk által benyújtott „Bõvebb Tájékoztatást” is figyelembe vette határozata meghozatalakor egyértelmûen a felperesek érdekében történt.

81. Minderre tekintettel, a 211/2011/EU rendelet 4(2) cikke b) pontjának sérelme nem valósult meg azáltal, hogy a Bizottság a javasolt polgári kezdeményezés tartalmának vizsgálatakor nem csupán a nyilvántartásba vételhez szükséges formanyomtatványt vette alapul, hanem a szervezõk által benyújtott „Bõvebb Tájékoztatást” is. Ezért a hetedik pillér kapcsán felhozott felperesi érveket, mint megalapozatlant el kell utasítani.

3. ELLENKÉRELEM


82. A fent elõadott érvek alapján a Bizottság kéri a t. Törvényszéket, hogy
 - utasítsa el a keresetet, mint megalapozatlant; és
 - kötelezze a felpereseket az eljárási költségek viselésére.

Hannes KRAEMER                  Audrone STEIBLYTE                   TALABÉR-RITZ Klára
                             a Bizottság meghatalmazott képviselõi

   

A nemzeti régiókra vonatkozó polgári kezdeményezés ügye az Európai Bíróságon

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

Minekutána az Európai Bizottság elutasította a "Kohéziós politika a régiók egyenlõségéért és a regionális kultúrák fenntarthatóságáért" címet viselõ polgári kezdeményezés bejegyzését, az azt benyújtó polgári bizottság úgy döntött, hogy az Európai Bírósághoz fordul. A polgári bizottság nevében Izsák Balázs és Dabis Attila (a  bizottság képviselõje és helyettese) szeptember 27-én nyújtotta be az alábbi keresetet:

KERESETLEVÉL

    Az Európai Unió Bírósága, Greffe du Tribunal de l’Union Européenne, Rue de Fort
Niedergrünewald, L-2925 Luxemburg

    I. Felek
    Felperesek:
Izsák Balázs-Árpád, Lakhelye...
Dabis Attila, Lakhelye: ..
    Képviselõ: A kereset beterjesztésének napján a felperesek nem neveznek meg
    Alperes: Európai Bizottság

    II. Kérelem
    Alulírott felperesek kérjük, hogy a Törvényszék:
- semmisítse meg a „KOHÉZIÓS POLITIKA A RÉGIÓK EGYENLÕSÉGÉÉRT ÉS A REGIONÁLIS KULTÚRÁK FENNTARTHATÓSÁGÁÉRT” nevû polgári kezdeményezés (1. és 2. számú melléklet) bejegyzése iránti kérelem elutasításáról szóló, 2013.07.25.-én meghozott európai bizottsági határozatot (3. számú melléklet);
- kötelezze a Bizottságot, hogy jegyezze be a fenti kezdeményezést, és rendeljen el minden, a jog által megkövetelt intézkedést;
- az Európai Bizottságot kötelezze a költségek viselésére;

    III. Tényállás
    Alulírott felperesek, 2013. június 16.-án, öt másik, az Európai Unió tagállamaiban állandó lakhellyel rendelkezõ személlyel közösen, egy polgári kezdeményezésre vonatkozó javaslatot terjesztettünk az Európai Bizottság elé, az Európai Unióról szóló szerzõdés 11. cikkének 4. bekezdése alapján, a 211/2011/EU rendelet elõírásainak megfelelõen. A kezdeményezés címe: "Kohéziós politika a régiók egyenlõségéért és a regionális kultúrák fenntarthatóságáért." A kezdeményezés bejegyzését a Bizottság 2013. július 25.-én elutasította.
A jelzett polgári kezdeményezés arra tesz javaslatot, hogy „Az Unió kohéziós politikája kezelje kiemelt figyelemmel azokat a régiókat, amelyeket nemzeti, etnikai, kulturális, vallási, nyelvi sajátosságok különböztetnek meg az õket körülvevõ régióktól.” A kezdeményezéshez mellékeltünk egy háttéranyagot, amely érveket tartalmaz a javasolt jogi aktus megalkotásának és elfogadásnak alátámasztására, valamint a kezdeményezõk néhány elképzelését, hogy milyen elõírásokat kellene tartalmaznia egy ilyen jogszabálynak ahhoz, hogy a fentiekben leírt cél elérhetõ legyen.
    A Bizottság jelen keresettel megtámadott határozatában közölte, hogy a kezdeményezés bejegyzését elutasítja.
 
    IV. Jogalapok és érvek
    1). A felperesek az elsõ jogalapot a Parlament és Tanács 2011. február 16.-án kiadott, 211/2011 számú a polgári kezdeményezésrõl szóló rendeletének 4.(2) cikkére alapozzák, amely elõírja azokat a feltételeket, amelyeknek teljesülniük kell ahhoz, hogy egy polgári kezdeményezést bejegyezzenek. A felperesek álláspontja szerint a javaslatuk teljesíti az összes, bejegyzéshez szükséges feltételt.
    A felperesek álláspontja szerint megalapozatlan az Európai Bizottság azon állítása, miszerint: „a javasolt polgári kezdeményezés nyilvánvalóan kívül esik a Bizottság azon hatáskörén, hogy a szerzõdések végrehajtásához uniós jogi aktusra irányuló javaslatot nyújtson be.”
    A felperesek szerint a kezdeményezés az EUMSZ 4.(d) pontjában meghatározott hatáskörön belül (gazdasági, társadalmi és területi kohézió) fogalmazta meg a javaslatát, amely nyilvánvalóan nem esik kívül a Bizottság azon hatáskörén, hogy a szerzõdések végrehajtásához uniós jogi aktusra irányuló javaslatot nyújtson

    2). A felperesek a második jogalapot az EUMSZ 174. cikkére alapozzák. A felperesek szerint megalapozatlan az Európai Bizottság azon állítása, miszerint kimerítõ (exhausztív) az EUMSZ 174 (3). cikke által meghatározott "hátrányok" felsorolása, melyek alapján egy régiót kötelezõ módon "kiemelt figyelemmel" kell kezelni.
    Felperesek szerint az EUMSZ 174 (3). cikke által meghatározott "hátrányok" felsorolása, melyek alapján egy régiót kötelezõ módon "kiemelt figyelemmel" kell kezelni nem kimerítõ (exhausztív), hanem példálózó (exemplifikatív):
     „Az érintett régiók közül kiemelt figyelemmel kell kezelni a vidéki térségeket, az ipari átalakulás által érintett térségeket és az olyan súlyos és állandó természeti vagy demográfiai hátrányban lévõ régiókat, mint a legészakibb, rendkívül gyéren lakott régiók, valamint a szigeti, a határon átnyúló és a hegyvidéki régiók.”
    (Among the regions concerned, particular attention shall be paid to rural areas, areas affected by industrial transition, and regions which suffer from severe and permanent natural or demographic handicaps such as the northernmost regions with very low population density and island, cross-border and mountain regions.)

    3). A felperesek a harmadik jogalapot az EUMSZ 174. cikkének és az Európai Parlament és a Tanács 1059/2003/EK rendeletének 3 (5) cikkének, valamint preambuluma (10) cikkének együttesére alapozzák. Teljesen függetlenül attól, hogy a 174 (3). cikkben a felsorolás kimerítõ, vagy példálózó, a nemzeti, nyelvi, kulturális sajátosságokkal rendelkezõ régiók mindenképpen az EUMSZ 174. cikkében megjelölt, az Unió kohéziós politikája által „érintett régiók” (regions concerned) kategóriájába tartoznak, mivel a kultúra az EU másodlagos joga szerint is a területi, társadalmi, gazdasági kohézió fontos tényezõje. Ezt támasztja alá az 1059/2003/EU számú rendelet 3 (5) cikke, valamint a preambulum (10) cikke, amelyek a NUTS régiók kijelölésénél a kulturális és történelmi körülmények figyelembevételét is elõírják.

    4). A felperesek a negyedik jogalapot a Parlament és Tanács 2011. február 16.-án kiadott, 211/2011 számú, a polgári kezdeményezésrõl szóló rendeletének 4.(2) cikkére és az EUMSZ 167. cikkére alapozzák. A felperesek szerint egyrészt hibás, másrészt megalapozatlan a Bizottság azon megállapítása, miszerint „az EUSZ 2. cikke nem lehet egy törvénykezdeményezés jogi alapja. A 153, 167, és 170. cikkek sem lehetnek a javasolt jogszabály jogi alapjai, mivel ez nem járulna hozzá az azokban rögzített politikák célkitûzéseinek a megvalósulásához.”
    A megállapítás abban az értelemben hibás, hogy a kezdeményezõknek nem a törvénykezdeményezés jogi alapját kell megadniuk, amint azt a Bizottság állítja, hanem a Parlament és Tanács 2011. február 16.-án kiadott, 211/2011 számú, a polgári kezdeményezésrõl szóló rendeletének 4.(1) cikke értelmében „a szerzõdések azon rendelkezéseit, amelyek a szervezõk megítélése szerint a javasolt fellépésre vonatkoznak.” (The provisions of the Treaties considered relevant by the organizers for the proposed action)
    A megállapítás másrészt megalapozatlan, mivel 167. cikk értelmében „az Unió hozzájárul a tagállamok kultúrájának virágzásához, tiszteletben tartva, regionális és Hogyan tud hozzájárulni az Unió a tagállamok „kultúrájának a virágzásához” és miképpen tudja tiszteletben tartani regionális sokszínûségüket, ha nem teremti meg a jogi garanciáját annak, hogy kohéziós politikája ne legyen felhasználható a regionális identitások felszámolására, vagy a jelzett régiók „nemzeti, nyelvi, kulturális jellegzetességeik felszámolására, vagy gyengítésére”?
Nyilvánvaló, szemben a Bizottság állításával, a javasolt polgári kezdeményezés hozzájárulna a 167. cikkben megjelölt politikák megvalósításához is.

    5). A felperesek az ötödik jogalapot az EUMSZ 19 (1) cikkére alapozzák. A felperesek szerint a Bizottság megalapozatlanul állítja határozatában, hogy az Unió intézményei, bár kötelesek tiszteletben tartatni a kulturális és nyelvi sokszínûséget, és tartózkodni a kisebbségek hátrányos megkülönböztetésétõl, viszont „ezen elõírások az intézmények semmilyen cselekvésének nem szolgáltatnak jogi alapot.”
    Egyrészt az elõterjesztett polgári kezdeményezés szempontjából nem releváns a Bizottságnak ez az érvelése sem, hiszen nem a kezdeményezés tárgyára vonatkozik, még akkor sem, ha a javasolt jogszabálynak - túl a területi, társadalmi, gazdasági kohézió erõsítésén, - lenne egy kulturális sokszínûséget védõ, és diszkriminációt elhárító következménye is.
    Másrészt a Bizottság állítása ellentétes az EUMSZ 19(1) cikkével, amely kimondja: „A szerzõdések egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül és a Szerzõdések által az Unióra átruházott hatáskörök keretén belül a Tanács az Európai Parlament egyetértését követõen, különleges jogalkotási eljárás keretében, egyhangúlag megfelelõ intézkedéseket tehet a nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyõzõdésen, fogyatékosságon, koron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés leküzdésére.”

    6). A felperesek szerint a Bizottság tévesen értelmezi a kezdeményezést, azt állítva: „A nemzeti kisebbségek helyzetének elõmozdítása nem érthetõ úgy, mintha az segítene csökkenteni a "régiók közti fejlõdési egyenlõtlenségeket", és egyes régiók elmaradottságát, ahogy azt az EUMSZ 174(2). cikke (Promoting the conditions of national minorities cannot be understood as
helping to reduce „disparities as to the level of development between regions” and the underdevelopement of certain regions, as set out in Article 174 (2).)
    Hiszen a kezdeményezõk nem a „nemzeti kisebbségek helyzetének a javítását” javasolták, azt viszont igen, hogy az Unió kohéziós politikáját ne lehessen e régiók „nemzeti, nyelvi, kulturális jellegzetességeik felszámolására, vagy gyengítésére” használni, és ne lehessen az Unió gazdasági eszközeit és céljai kisebbségellenes politikák akár közvetett eszközeivé tenni.
    Kérdezzük a Tisztelt Bíróságot, az EUMSZ 174. cikkében célként megfogalmazott „harmonikus fejlõdés” kategóriájába beleillenek-e ezek, a fentiekben idézett elvárások?
    Kérdezzük a Tisztelt Bíróságot, egy olyan uniós jogi aktus, amely az Unió „harmonikus fejlõdését” szolgálja az EUMSZ 174. cikke szerint, nyilvánvalóan kívül esik-e a Bizottság jogalkotási hatáskörén?
    Kérdezzük a Tisztelt Bíróságot, az EUMSZ 174 cikkében célként megfogalmazott „átfogó fejlõdés” megvalósulhat-e, ha ebbõl a nemzeti, nyelvi, kulturális szigetként létezõ régiók kimaradnak?
    Kérdezzük a Tisztelt Bíróságot, egy olyan uniós jogi aktus megalkotása, amely az Unió „átfogó fejlõdését” szolgálja az EUMSZ 174. cikke szerint, nyilvánvalóan kívül esik-e a Bizottság jogalkotási hatáskörén?

    7). A Bizottság polgári kezdeményezésünk bejegyzését elutasító határozat érvelésének legtöbb állítását arra a háttéranyagra építi, amely a 211/2011/EU számú rendelet II. melléklete szerint nem kötelezõ, ezért számos, a Bizottság által bejegyzett kezdeményezés nem is tartalmaz ilyent. Innen is kiderül, hogy a Bizottság maga is elismeri hallgatólagosan, hogy az elutasító határozat indoklását képtelen a fent említett mellékletnek megfelelõen megadott, a kezdeményezésre vonatkozó kötelezõ információkra alapozni, ezért lemond arról is, hogy a polgári kezdeményezések bejegyezhetõségének megítélésével kapcsolatos gyakorlata konzisztens legyen.

    8). A felsorolt érvek alapján alulírott felperesek kérjük a Tisztelt Bíróságot, állapítsa meg: a Bizottság érvei, amelyek alapján a kezdeményezésünk bejegyzését elutasította, egyrészt a Szerzõdések és a 211/2011/EU rendelet elõírásainak téves értelmezésén, másrészt a kezdeményezésünk félreértésen alapulnak, és ezért a kérelemben megfogalmazottaknak megfelelõen a jelzett bizottsági határozatot semmisítse meg, és kötelezze a Bizottságot a kezdeményezésünk bejegyzésére.

    V. Mellékletek

Jelen keresetlevélhez mellékletként csatolom:

1. A javasolt polgári kezdeményezés Bizottsági nyilvántartásba vételhez szükséges információkat, amelyeket a Bizottság elé terjesztettünk, és annak magyar nyelvû fordítását.

2. A javasolt polgári kezdeményezés tárgyával, céljával és hátterével kapcsolatos bõvebb tájékoztatást (háttéranyag) és annak magyar nyelvû fordítását.

3. Az Európai Bizottság a 2013.07.25-én Brüsszelben kibocsátott, C(2013) 4975 final, SG.G.4/CR/ic-Ares(2013) sg.dsg.3.g.4.(2013)2910784 számmal ellátott határozatának másolatát, és magyar nyelvû fordítását.

4. A jogalapok és a felhozott fõbb érvek összegzését.

 Izsák Balázs                                         Dabis Attila
Marosvásárhely- Budapest, 2013.IX.23.


A Székely Nemzeti Tanács sajtószolgálata
   

Európai polgári kezdeményezés a nemzeti régiók védelmére

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

(tervezet)

Az Európai Parlament és Tanács 211/2011/EU számú, a polgári kezdeményezésre vonatkozó rendelete II. számú mellékletének megfelelően a régiók egyenlőségéért indított polgári kezdeményezés nyilvántartásba vételéhez a következő információkat terjesztjük a bizottság elé:

 

A javasolt polgári kezdeményezés nyilvántartásba vételéhez szükséges információk

 

1. A javasolt polgári kezdeményezés címe:

Kohéziós politika a régiók egyenlőségéért és a regionális kultúrák fenntarthatóságáért.

2. A javasolt polgári kezdeményezés tárgya:

Az Unió kohéziós politikája kezelje kiemelt figyelemmel azokat a régiókat, amelyeket nemzeti, etnikai, kulturális, vallási, nyelvi sajátosságok különböztetnek meg az őket körülvevő régióktól

3. A Bizottságot a javaslat beterjesztésére felhívó, javasolt polgári kezdeményezés céljainak leírása:

A fentiekben jelzett régiók, köztük a közigazgatási hatáskörökkel nem rendelkező földrajzi körzetek lemaradását úgy kell megelőzni, a gazdasági, társadalmi és területi kohézió feltételeit fenntartani, hogy közben sajátosságaik ne változzanak meg. Ehhez biztosítani kell számukra a hozzáférés esélyegyenlőségét a strukturális alapokhoz, minden más EU alaphoz, forráshoz, programhoz, meg kell teremteni a garanciákat sajátosságaik fenntartásához, a megfelelő gazdasági fejlődéshez, hogy az Unió átfogó, harmonikus fejlődése fenntartható legyen, és kulturális sokszínűsége is fennmaradjon. 

4. A szerződések azon rendelkezései, amelyek a szervezők megítélése szerint a javasolt fellépésre vonatkoznak

          Az Európai Unióról szóló Szerződés 2. és 3. cikkelye.

          Az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés 153., 167., 170., 174., 176., 177. és 178. cikkelye.

 

                                                                        *

 

 

Az Európai Parlament és Tanács 211/2011/EU számú, a polgári kezdeményezésre vonatkozó rendelete II. számú melléklete szerint „A szervezők mellékletben bővebb információkat is megadhatnak a javasolt polgári kezdeményezés tárgyával, céljaival és hátterével kapcsolatban.” Ennek megfelelően készült el az alábbi részletes indoklás, amely a nyilvántartásba vételhez szükséges információkkal együtt kerül beterjesztésre:

 

                                                           Részletes indoklás

Az Európai Uniónak számos olyan régiója, illetve közigazgatási hatáskörökkel nem rendelkező földrajzi körzete van, amelyeket nemzeti, nyelvi, kulturális sajátosságok különböztetnek meg a velük szomszédos területektől. A helyi többséget alkotó vagy jelentős számban ott élő nemzeti közösségek, amelyeket az adott tagállamban számbeli kisebbségben vannak, és az állam azokat kisebbségként kezeli, régi európai kultúrák, nyelvek őrzői, és jelentős forrásai az EU és a szélesebb Európa kulturális, nyelvi sokszínűségének. A továbbiakban ezeket a területeket nemzeti/etnikai kisebbségi régióknak, vagy még egyszerűbben nemzeti régióknak fogjuk nevezni.

Szükséges a nemzeti/etnikai kisebbségi régiók jogszabályban foglalt meghatározása, amelyhez az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikke kontextusában is támpontként szolgálhat:

1. Az Európa Tanács 1811/2007 számú, „Régiósítás Európában” című ajánlása, amely 6. pontjában megjegyzi: az Európa Tanács legtöbb tagállamában olyan közösségek léteznek, amelyek erős kulturális, politikai és történelmi identitással rendelkeznek, és amelyek nem csupán régiók, de népek és társadalmak, ugyanakkor szembetűnő kollektív önazonossággal rendelkeznek attól függetlenül, hogy régióként, nemzetiségként, országként határozzák meg őket, ám nem alkották meg önálló államukat. Ennek ellenére látható megkülönböztető jegyekkel rendelkeznek, amelyek politikai akaratot jeleznek az önkormányzatiság elérésére.  

2. A Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló keretegyezmény több rendelkezése, amely a „nemzeti kisebbséghez tartozó személyek által hagyományosan, vagy jelentős számban lakott területekről” beszél.

3. Az Európa Tanács 1201/1993 számú ajánlásának 11. cikke, amely kimondja: „Azokon a területeken, ahol a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek többséget alkotnak, ezen személyeknek joguk van ahhoz, hogy sajátos történelmi és területi helyzetüknek megfelelő és az állam belső törvényeivel összhangban álló helyi vagy autonóm közigazgatással, illetve különleges jogállással rendelkezzenek.”

4. A Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartája, amely a regionális vagy kisebbségi nyelv használatának területét úgy határozza meg, mint azt a földrajzi körzetet, „ahol ez a nyelv olyan számú személy kifejezési eszköze, amely indokolja a jelen Karta által előírt különböző védelmi és ösztönző intézkedések meghozatalát.”

5.  Az Európa Tanács 1334/2003 számú ajánlásának 16. cikke, amely kimondja: „a központi kormányzatnak megértéssel kell reagálnia, amikor a kisebbségi csoportok, különösen, ha számottevőek, és régóta élnek egy adott területen, nagyobb szabadságot követelnek saját ügyeik önálló intézésében.”

6. Az EU tagállamok közös alkotmányos hagyományai a Lisszaboni Szerződés 6. cikke értelmében és az Európai Bíróság, továbbá az Emberi Jogok Európai Bírósága ítéletei, többek között a Hauer, a Nold illetve a Thimosev ügyben hozott ítéletek. Ez utóbbiban a bíróság kifejti: „ethnicity has its origin in the idea of societal groups marked by common nationality, tribal affiliation, religious faith, shared language, or cultural and traditional origins and backgrounds”.

7. Az  Európai Unióról szóló szerződés 3. cikke, amely az Unió kulturális és nyelvi  sokféleségének tiszteletben tartását, Európa kulturális örökségének megőrzését és további gyarapítását előírja, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 167. cikke, amelynek értelmében az Unió hozzájárul a tagállamok kultúrájának virágzásához, tiszteletben tartva nemzeti és regionális sokszínűségüket.

Ezek a jelenlegi meghatározások, rendelkezések, állásfoglalások egyformán alkalmazhatóak a jogalkotói hatáskörökkel felruházott, autonómiát élvező régiókra, valamint olyan területekre, amelyek közigazgatási hatáskörökkel sem rendelkeznek, de megfogalmazták azt az igényüket, hogy az államon belül autonómiával rendelkezzenek.

A fentiekből le kell vonni azt a következtetést, hogy a „nemzeti/etnikai kisebbségi régió” (v. nemzeti régió) fogalma nem a jelen polgári kezdeményezés szervezőinek az újítása, a fogalom EU jogszabályban történő meghatározásának minden lényeges eleme adott számos, a tagállamok által is elfogadott nemzetközi dokumentumban, amelyek tökéletes összhangban vannak az EU alapvető értékeivel és céljaival. 

Ezeken a területeken élő közösségek sajátos, történelmi gyökerű hagyományai, kultúrája, nyelve, vallása a társadalmi, területi kohézió olyan fontos eleme, amelyeket az EU kohéziós politikája nem mellőzhet. A kulturális sajátosságok kihatással vannak az adott régiók, illetve a tagállamok és az Unió gazdasági életére és fejlődésére, az Unió kohéziós politikája pedig meghatározó lehet eme régiók kultúrájának, ez által Európa kulturális sokszínűségének fenntarthatóságában, Európa kulturális sokszínűségét ugyanis éppen ezekben a régiókban fenyegeti a legtöbb veszély. Egyrészt a régióknak a tagállamokénál lényegesen kevesebb erőforrás áll a rendelkezésére, amelyet a sajátos, regionális kultúráik megőrzésére fordíthatnak, de őket veszélyeztetik leginkább azok a gazdasági változásokat kísérő spontán folyamatok is, mint amilyen a munkaerő vándorlás és az ezzel járó asszimilációs folyamatok. Ezeken túlmenően ki vannak szolgáltatva egyes tagállamokban a gazdasági diszkrimináció akár nyílt, vagy burkolt formáinak, amely az ott élő őshonos lakosság elvándorlását és a sajátos regionális identitás felszámolását célozza.

Ugyanilyen hátránnyal jár a nyelvi jogok bármilyen korlátozása, a régió saját nyelvének kiszorítása a gazdasági életből és általában a közéletből, a diszkrimináció több, másféle, jogi, gyakorlati megnyilvánulása, ideértve az EU politikákhoz és megvalósulásukat szolgáló EU pénzügyi eszközökhöz kapcsolódó egyes tagállami eljárásokat.

Ezek a folyamatok ellentétesek az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkébe meghatározott alapvető értékekkel, és tevőleges jogalkotói kötelezettséget rónak az Unióra, amennyiben a Szerződés 3. cikke már nem csak azt mondja ki, hogy „az Unió tiszteletben tartja saját kulturális és nyelvi sokféleségét”, hanem ezen túlmenően azt is, hogy: „biztosítja Európa kulturális örökségének megőrzését és további gyarapítását.” Tehát a passzív jogalkotói magatartás, pusztán csak az Unió alapvető értékeinek tiszteletben tartása önmagában elégtelen a fenti folyamatok megállítására és az Unió politikáinak az alapvető európai értékek sérelme nélküli érvényesítésére

Az Unió kulturális sokszínűségének tiszteletben tartását a kötelező jogi erőre emelkedett Alapjogi Charta 22. cikke is megerősíti: Az Unió tiszteletben tartja a kulturális, vallási és nyelvi sokféleséget.” Az Európai Unió működéséről szóló szerződés pedig 19. cikkében ugyanakkor kimondja: „A Szerződések egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül és a Szerződések által az Unióra átruházott hatáskörök keretén belül a Tanács az Európai Parlament egyetértését követően, különleges jogalkotási eljárás keretében, egyhangúlag megfelelő intézkedéseket tehet a nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, koron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés leküzdésére.

A régiók egyenlőségéért indított polgári kezdeményezésnek hármas célja van. Egyrészt az Unió kohéziós politikája fontos szerepet tölthet be a fentiekben megfogalmazottak valóra váltásában, és a régiók közti egyenlőség szavatolásának fontos eszköze lehet a nemzeti régiók tekintetében is, ha ezt egy külön jogszabály szavatolja, másrészt minimális elvárásként fogalmazható meg, hogy maga az Unió kohéziós politikája ne sértse az EU általános jogelveit, céljait, Európa kulturális sokszínűségét a nemzeti régiók nem megfelelő kezelésével. Ezeken túlmenően a nemzeti/etnikai kisebbségi régiók társadalmi, területi kohéziójában rejlő addicionális gazdasági potenciál megfelelő kohéziós politika mellett felszabadítható, és gazdasági erőforrássá változtatható az adott régiók hasznán túl a tagállamok és az Unió egészének javára.    

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 174. cikke kimondja: átfogó, harmonikus fejlődésének előmozdítása érdekében az Unió úgy alakítja és folytatja tevékenységét, hogy az a gazdasági, társadalmi és területi kohézió erősítését eredményezze. Az Unió különösen a különböző régiók fejlettségi szintje közötti egyenlőtlenségek és a legkedvezőtlenebb helyzetű régiók lemaradásának csökkentésére törekszik.

A továbbiakban a 174. cikk kitér arra, hogy az érintett régiók közül kiemelt figyelemmel kell kezelni a vidéki térségeket és az olyan súlyos és állandó természeti vagy demográfiai hátrányban lévő régiókat, mint a legészakibb, rendkívül gyéren lakott régiók, valamint a szigeti, a határon átnyúló és a hegyvidéki régiók.

A 174. cikk példaként hat kategóriáját sorolja fel azoknak a régióknak, amelyek az Unió kitüntetett figyelmét élvezik kohéziós politikájának valóra váltásában. A megfogalmazás azonban nem kizárólagos, nyitva hagyva a lehetőséget, hogy ez a sora a régióknak egy külön jogszabályban kiegészüljön más kategóriákkal, így a nemzeti, nyelvi, kulturális sajátosságokkal rendelkező, - azaz a nemzeti/etnikai kisebbségi - régiókkal. Az Uniónak kiemelt figyelemmel kell kezelnie azokat a régiókat, amelyeket nemzeti, etnikai, kulturális, vallási vagy nyelvi sajátosságok jellemeznek azáltal, hogy azt egy őshonos európai kisebbség jelentős arányban lakja, vagy éppenséggel a régió többségi közösségét alkotja, és ott saját, történelmi gyökerű kultúrát teremtett. 

Szigorúan meg kell tiltani eme régiók hátrányos megkülönböztetését, beleértve a diszkrimináció burkolt formáit is. Biztosítani kell számukra a hozzáférés esélyegyenlőségét az Unió strukturális alapjaihoz, minden más EU alaphoz, forráshoz, programhoz. Semmiképpen nem fordítható az Unió kohéziós politikája nemzeti, nyelvi, kulturális jellegzetességeik felszámolására, vagy gyengítésére, semmiképpen nem tehetők az Unió gazdasági eszközei és céljai kisebbségellenes politikák akár közvetett eszközeivé. Így például az Unió politikái és pénzeszközei nem használhatók az adott régiók nemzetiségi összetételének, regionális identitásának, kulturális arculatának megváltoztatására, olyan foglalkoztatás-politikák támogatására, amely más kultúrájú és nyelvű munkaerő betelepedését mozdítaná elő. Az ilyen gyakorlat ellentétes a tagállamok nemzetközi kötelezettségvállalásával, közös alkotmányos örökségével is.

Ennek megfelelően a NUTS régiók kialakításánál tekintettel kell lenni a nyelvi, nemzetiségi, kulturális határokra, a régióban többséget alkotó őshonos nemzeti közösségek akaratára, amelyet akár a NUTS régiók kijelölését megelőző népszavazáson nyilváníthatók ki.   

A statisztikai célú területi egységekre vonatkozó 1059/2003/EK számú rendelet előírása is kimondja, hogy a NUTS területi egységek kialakításánál figyelembe kell venni a társadalmi-gazdasági, történelmi, kulturális körülményeket is. Szükségesnek tartjuk, hogy ezt az előírást, a nemzeti régiók védelmében hozott jogszabály egyértelműen és határozottan megfogalmazza, a tagállamok vállalt kötelezettségeivel és az Unió alapvető értékeivel, valamint az Unió kohéziós politikájának céljaival összhangban.  

Az Unióban több olyan nemzeti régió van, amely széleskörű jogalkotói hatáskörrel rendelkezik. Ezek önállóságuk révén képesek sajátosságaikat gazdasági erőforrássá tenni. Sem az Unió kohéziós politikája, sem a tagállamok gazdaságpolitikája nem működhet a „fűnyíró elv” alapján. Ha egy nemzeti régió képes az önszerveződés képességének, a saját kultúrába gyökerező munkaerkölcsnek, a regionális hagyományoknak köszönhetően magasabb életszínvonalat kialakítani, akkor azt a regionális kultúra részeként kell kezelni, semmiképpen nem szabad sem korlátozó intézkedéseket hozni, vagy többletadókat kiróni rájuk. Ez aláásná az Uniónak azt az addicionális növekedési potenciálját, amelyeknek épp ezek a régiók a forrásai. Tekintettel kell lenni arra, hogy számos ilyen, EU tagállamban létező, széleskörű önigazgatási joggal felruházott régió fejlődési eredménye mutatja, hogy az államon belüli autonómia az adott népcsoport fejlődésén túl, gazdasági, kulturális többletet nyújtott az adott tagállamnak és az EU egészének is. A nemzeti/etnikai régiók általános EU meghatározása és jogi, intézményi kerete olyan addicionális előnyt kínál az EU egésze számára, mely más módon ma nem biztosított. 

A nemzeti régiók többségi közösségei: népek. Következésképp a nemzeti régiók népek hazái, akárcsak Európa országai, és ennek megfelelően kell kezelni őket. Semmiképpen nem kezelhetők gyarmatként, kizsákmányolásuk bármilyen, akár rejtett formája is ellentétes az Egyesült Nemzetek alapvető értékeivel, így az Európai Unió értékeivel és céljaival is.

Emlékeztetünk arra, hogy az Egyesült Nemzetek népei, az ENSZ alapokmányában hitet tesznek a nagy és kis nemzetek egyenjogúsága mellett, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi egyezségokmánya pedig kimondja: „Céljai elérése érdekében minden nép - a kölcsönös előnyök elvén alapuló nemzetközi gazdasági együttműködésből és a nemzetközi jogból eredő kötelezettségeinek tiszteletben tartásával - szabadon rendelkezik természeti kincseivel és erőforrásaival. Semmilyen körülmények között sem fosztható meg valamely nép a létfenntartásához szükséges eszközeitől.” Az emberi jogok egyetemességéből következik, hogy ez a jog a kisebbségekhez tartozó személyekre is kiterjednek, függetlenül attól, hogy a közösségeket, amelyhez tartoznak régióként, nemzetiségként, vagy országként határozzák meg.

Számos olyan nemzeti régió van, amelynek nyelve nem tartozik az Unió hivatalos nyelvei közé. Az ilyen nyelvek (katalán, baszk, korzikai, breton, walesi, skót. fríz, stb.) régi, hagyományos európai kultúrák hordozói, semmiképpen sem kezelhetők másodrendű nyelvekként. Hozzátartoznak Európa kulturális sokszínűségéhez, hátrányos megkülönböztetésük nem megengedett. Ennek jegyében egyes nyelvek a Szerződés hivatalos nyelvévé is válhatnak, az EUSZ 55. cikke értelmében: "E szerződés a tagállamok által meghatározott bármely további olyan nyelvre lefordítható, amely egy adott tagállam területének egészén vagy egy részén a tagállam alkotmányos rendjének megfelelően hivatalos nyelv." Ennek jegyében egyes nyelvek a Szerződés hivatalos nyelvévé is válhatnak, az EUSZ 55. cikke értelmében: "E szerződés a tagállamok által meghatározott bármely további olyan nyelvre lefordítható, amely egy adott tagállam területének egészén vagy egy részén a tagállam alkotmányos rendjének megfelelően hivatalos nyelv."

Az európai gazdasági életben, az Európai Unió intézményeiben ugyanaz a jogállás illeti meg őket, mint a tagállamok hivatalos nyelveit.   

A kisebbségek védelméről és a megkülönböztetés elleni politikákról a bővítés utáni Európában című EP állásfoglalás a 44. cikkében kimondja: az Európai Parlament „úgy ítéli meg, hogy különös figyelmet kell fordítani a nyelvi kisebbségekhez tartozó emberek csoportjaira, és felszólítja a Bizottságot, valamint a tagállamokat arra, hogy őket a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájában, a Nemzeti Kisebbségek Védelmét Szolgáló Európai Keretegyezményben és a fent említett hágai és lundi ajánlásokban lefektetett elvekkel összhangban kezelje.

Ugyanez az állásfoglalás 45. cikkében úgy ítéli meg, „hogy a hagyományos nemzeti kisebbségek problémái kezelésének a szubszidiaritás és az önkormányzatiság elvein alapuló döntéshozatalban történő hatékony részvétel az egyik leghatékonyabb módja, az Unión belüli legjobb gyakorlatot követve”. A 46. cikk ugyanakkor kiemeli, hogy a “hagyományos nemzeti kisebbségi közösségeknek olyan különleges szükségleteik vannak, amelyek eltérnek az egyéb nemzetiségi csoportokéitól, illetve, hogy magának az Uniónak megfelelőbb módon kell ezeket a szükségleteket figyelembe vennie.”

Mi, a régiók egyenlőségéért indított polgári kezdeményezés szervezői és támogatói messzemenően egyetértünk az Európai Parlamentnek ezzel az állásfoglalásával, és csatlakozunk a Bizottsághoz és a tagállamokhoz címzett felszólításhoz, igényeljük, hogy a Bizottság által megalkotandó jogszabály tegyen eleget az állásfoglalásba foglalt igényeknek. Üdvözöljük az ez irányba mutató szerény lépéseket, ideértve az EU AJÜ által közzétett „Migránsok, kisebbségek, oktatás” címűt, mely külön fejezetet szentel a nemzeti őshonos és „bennszülött” nemzeti kisebbségeknek.(„The Educational Situation of National Autohtonous and Indigenous Minorities”) 

Úgy véljük, hogy a régiók egyenlősége és a regionális kultúrák fenntarthatósága érdekében Európa nemzeti régióinak gazdasági lemaradását úgy kell megelőzni, a gazdasági, társadalmi és területi kohézió feltételeit fenntartani, hogy közben sajátosságaik ne változzanak meg. Ehhez biztosítani kell számukra a hozzáférés esélyegyenlőségét a strukturális és más EU alapokhoz, forrásokhoz, programokhoz, meg kell teremteni a garanciákat sajátosságaik fenntartásához, a megfelelő gazdasági fejlődéshez, hogy az Unió átfogó, harmonikus fejlődése fenntartható legyen, és kulturális sokszínűsége is fennmaradjon. 

Ezek a garanciák a fent idézett állásfoglalással és az érintett közösségek akaratával összhangban a regionális önkormányzás többlethatáskörrel felruházott intézményei lehetnek, amelyeknek elegendő hatáskörrel kell rendelkezniük, hogy a régió nemzeti, nyelvi, kulturális sajátosságai, regionális identitása fenntartható legyen.

A jogszabálynak ki kell mondania azt is, hogy a tagállamoknak maradéktalanul teljesíteniük kell a kisebbségekkel kapcsolatos nemzetközi kötelezettségvállalásaikat, ezek megsértése, nem teljesítése az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkében felsorolt értékek megsértésének minősülnek és a 7. cikkben meghatározott eljárást vonják maguk után.

A megalkotandó jogszabálynak túl azon, hogy meg kell határoznia a nemzeti régiók fogalmát, a függelékben tételesen meg is kell neveznie azokat, figyelembe véve a felsorolt nemzetközi dokumentumokban foglalt kritériumokat és az érintett közösségek akaratát.       

A jogszabálynak tartalmi szempontból az Európa Tanács 1201/1993, 1334/2003, 1811/2007 számú ajánlásaiban, a Helyi Autonómia Európai Chartájában, a Regionális Autonómia Európai Chartájában, a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartájában, a Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló keretegyezményben, az Európa Parlament uniós állampolgárságra vonatkozó, 1991. november 21.-én elfogadott határozatában, az Európai Parlament 2005/2008(INI) számú, „A kisebbségek védelméről és a megkülönböztetés elleni politikákról a bővítés utáni Európában” című állásfoglalásában meghatározott értékekre kell épülnie, és ezek céljait kell követnie. Ezzel egy időben EU és nemzetközi standardként kell kezelnie mindazoknak az egyéni és kollektív jogoknak az elismerését, amelyeket az Európai Unió tagállamai eddig általánosan elfogadtak, azaz a közös alkotmányos örökséget, mégpedig abban az értelemben, ahogyan azt az Európai Bíróságnak a Hauer ügyben hozott ítélete meghatározta.  

 

Izsák Balázs 

 

 Elfogadta a Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága

     Makfalván, 2012. augusztus 4.-én


 

   

Oldal 1 / 2

SZÉKELY NEMZETI TANÁCS - CONSILIUL NAŢIONAL SECUIESC
SZEKLER NATIONAL COUNCIL

520009 Sepsiszentgyörgy / Sfântu Gheorghe, Konsza Samu utca 21
Tel.: +40 267 318.180, e-mail: office@sznt.ro
2006 - 2010 © Minden jog fenntartva! All rights reserved! Toate drepturile rezervate!

Webhosting:
serverhr.ro