Közlemények

Székelyföld autonómiastatútuma

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

Levél a nagykövetségekre

Levélben fordult az Amerikai Egyesült Államok, Oroszország, Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, valamint Olaszország bukaresti nagykövetségeihez Kulcsár-Terza József, az MPP háromszéki elnöke, az RMDSZ képviselője a törvényhozás által nemrégiben elutasított Székelyföld autonómiastatútuma kapcsán. Erről ő maga számolt be tegnap Sepsiszentgyörgyön. A honatya az angol nyelven megfogalmazott levelében rövid tájékoztatást nyújt a diplomáciai képviseletek vezetőinek a múlt év decemberében beterjesztett törvénytervezetről, illetve annak céljairól, külön cáfolva az elutasítása kapcsán felhozott román érveket (alkotmányellenes, az ország szuverenitására és területi egységére törő, a székelyföldi románság érdekeit sértő). Külön kitér arra is, hogy a parlamenti vita egyértelművé tette, sem a román politikum, sem a társadalom nem áll készen a területi autonómia biztosítására (noha az mindenki számára hasznos lenne), de még az érdembeli tárgyalásra sem, a párbeszéd esélyét ugyanakkor megteremtették. Kulcsár-Terza József személyes találkozót is kért a nagykövetektől, amely során részletesebben is ismertetni tudná a székelyföldi helyzetet, és egyben arra kérte a diplomáciai vezetőket, lehetőségeik szerint segítsék az önrendelkezési törekvéseket. (ndi)

 

Általános elutasítás végszavazás nélkül

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

Egy nap késéssel, szerdán került a szenátus plénuma elé Székelyföld területi autonómiájának a képviselőház által már elutasított törvénytervezete. A várakozással ellentétben az ülésen végül szavazásra, illetve érdemi vitára sem került sor, mindössze általánosságban az elutasítás mellett érvelő politikai nyilatkozatokra jutott idő. A honatyák jövő kedden délután szavaznak a tervezetről. A jogszabály kezdeményezője, Kulcsár-Terza József, az RMDSZ háromszéki parlamenti képviselője szerint az ülésen szándékosan kerülték a vitát, a román pártok részéről felszólalók elferdített tényekkel próbáltak érvelni a tervezet ellen.

Nagy D. István

Az ülésen kezdeményezői minőségében elsőként Kulcsár-Terza József kapott szót. A Magyar Polgári Párt politikusa a korábbi bizottsági, illetve képviselőházi viták során elhangzott érveit sorakoztatta fel, rámutatva: Európa támogatja a különböző autonómiaformákat, a romániai magyar közösség is csak annyit kér, ami más európai nemzetek számára adott, ugyanakkor a területi autonómia nem ellentétes az alkotmány által előírt egységes és oszthatatlan nemzetállam fogalmával. Utóbbi kapcsán Kulcsár-Terza József Olaszországot és Spanyolországot említette, mint olyan európai államokat, melyeket az alaptörvényük ugyan egységes nemzetállamként határoz meg, mégis regionális és területi autonómiát biztosítanak adott közösségeknek.

Az RMDSZ képviselője kitért arra is, hogy nem etnikai alapú önrendelkezésről van szó, hiszen Székelyföld minden egyes lakója nemzetiségi hovatartozástól függetlenül haszonélvezője lenne a térség különleges státuszának. Megemlítette még a Székely Nemzeti Tanács által 2006-ban kezdeményezett, majd 2008-ban lezárt referendumot. Emlékeztette a szenátorokat: a magyar közösség önrendelkezési követelése elsősorban az 1918. december elsejei gyulafehérvári nyilatkozat ígéreteire alapoz, melyek betartásával mai napig adós a román állam. A politikus egy mostanság politikai körökben aktuális kérdésre is rátért: Moldova Köztársaság Romániával való egyesülése kapcsán azt firtatta, hogy megvalósulás esetén mi történne a gagauz autonóm térséggel: felszámolják azt vagy fennmarad?

A szenátusi frakciók hozzászólásainak sorát Titus Corlățean, a Szociáldemokrata Párt honatyája, volt külügyminiszter indította, mindenekelőtt tisztázva: pártja testületileg a tervezet ellen szavaz, mivel egyrészt alkotmányellenes, másrészt a kezdeményezés hordozta szellemiség okán is elutasítják azt. A politikus szerint 2018-ban egy ilyen jellegű kezdeményezésnek ugyan helye van a parlamentben, de fontos tisztázni, hogy a kezdeményező állításával ellentétben a javasolt közigazgatási berendezkedés még az európai gyakorlatnak is ellentmond, a kisebbségi jogok szavatolása ugyanis egyéni és nem kollektív szinten szabályozott a vonatkozó egyezményekben. Románia betartja a kisebbségvédelem európai szabályait, amelyeket szerinte a Kisebbségi Keretegyezmény rögzít – mondotta. A szociáldemokrata politikus a „budapesti iskolának” tulajdonította és elutasította a magyar közösség kifejezés emlegetését a Romániában hivatalosan használt nemzeti kisebbség fogalom helyett, arra hivatkozva, hogy Bukarest nem közösségi, hanem egyéni jogként szavatolja az identitás megőrzését.

Corlățean továbbá úgy vélekedett: a tervezetben szereplő megfogalmazások egy önálló, etnikai alapon felállítandó entitás létrehozására utalnak, és nem közigazgatási önrendelkezésre. A szenátor szerint a centenárium évében sértő, a román állammal és a többségi román nemzettel szembeni tiszteletlenség, hogy egy alkotmány- és törvényellenes kezdeményezés megtörténhet. Szerinte igenis, etnikai autonómiáról van szó, mely az elszigetelődést, majd az elszakadást is szolgálja.

Ioan-Cristian Chirteș, a Nemzeti Liberális Párt Maros megyei szenátora jóval támadóbb modorban lépett fel. Mint mondta, egy olyan kezdeményezés, mely által több mint 150 település egy, a román közigazgatási berendezkedéssel párhuzamosan kialakított, etnikai alapon, saját döntéshozó és végrahajtó intézményrendszerrel megszervezett entitáshoz tartozását írná elő, csak feszültségeket szül a helyi közösségek szintjén is, vaskosan ellentmond az alaptörvénynek, mivel sérti az állam egységének elvét, és teljességgel elfogadhatatlan. A szenátor szerint Románia határai nem képezhetik alku tárgyát, bárki is legyen hatalmon.

A Liberálisok és Demokraták Szövetsége részéről Ion Hadârcă a gagauz önrendelkezés kapcsán kifejtette: veszélyes olyan „közel-keleti vagy más távoli vidékekről” származó önrendelkezési berendezkedésekre hivatkozni, amelyek külső – orosz – nyomásra jöttek létre, és amelyek nem jelentenek valós autonómiát. Az LDSZ-es honatya továbbá úgy vélte: a Székelyföld önrendelkezésével kapcsolatos törekvések mögött egészen más érdekek húzódnak, mint a deklaráltak, és éppen ezért komoly veszélyt hordoz az egész kezdeményezés.

A tőle megszokott vehemenciától mentesen foglalt állást Traian Băsescu, a Népi Mozgalom Pártja szenátora. A volt államfő szerint a gagauz autonómia kevesebb jogot biztosít, mint aminek a romániai magyar kisebbség most örvendhet. Băsescu ugyanakkor az alkotmány első cikkelyének felolvasása után feltette a kérdést: egyértelmű előírások mellett hogyan terjeszthető be egy ilyen kezdeményezés?, és arra figyelmeztette Kulcsár-Terza Józsefet: ne feledje, milyen tisztelettel bántak vele a vita során.

Tánczos Barna, az RMDSZ szenátora egyrészt a román alakulatok párbeszéd iránti érdektelenségét sérelmezte egy olyan kérdésben, melyet 2018-ban kényessége miatt finoman és empátiával, nem a sérelmek felemlegetésével kellene kezelni. Tánczos cáfolta, hogy a javasolt területi autonómiára nem léteznek működő európai példák, így Belgiumra, Dél-Tirolra, Finnországra, Dániára, Németországra hivatkozott, ahol a történelmi megbékélés jegyében sikerült megvalósítani a regionális önrendelkezés különböző formáit. A szenátor úgy vélte: eljött az ideje, hogy a román politikum szakítson a félrebeszéléssel, a tények eltorzításával, a populista szólamokkal, és az egymás iránti tisztelet jegyében elfogadja a párbeszédet az európai megoldásokról, amelyek a nemzeti közösségek identitásának megőrzését szolgálják, ennek teljes elutasítása ugyanis nem vezet sehová. Az erdélyi magyarság partnere akar lenni a románságnak a közös jövő építésében, de elvárja, hogy jogos igényeiről az előítéleteken túllépve érdemi párbeszédet folytathasson a többséggel – fogalmazott a szenátor.

Utolsóként Radu-Mihai Mihail a Mentsétek meg Romániát Szövetség részéről úgy vélte: a magyar közösség identitásmegőrzési törekvéseit támogatják, viszont nem olyan megoldások által, melyek az elszigetelődést hozzák magukkal, ettől ugyanis a térség gondjai nem oldódnak meg.

Lapunk megkeresésére Kulcsár-Terza József több kifogást is megfogalmazott az ülés kapcsán: egyrészt szerinte nem adtak teret a valós vitának, csak politikai nyilatkozatok hangzottak el, melyekre a mellébeszélés, a félrevezetés volt jellemző. Felvetésünkre a képviselő úgy vélte: a román állammal és nemzettel szembeni, többek által sérelmezett tiszteletlenség fordítva is igaz, amikor a Székely Nemzeti Tanács által kezdeményezett népszavazáson 220 ezer román állampolgár által kinyilvánított véleményét nem veszik figyelembe, párbeszédre sem méltatják az autonómia kérdését.  S miközben elvárják a tiszteletet az állammal, nemzettel, szimbólumaival szemben, a kölcsönösség már nem működik a magyar közösség irányába.

 

 

Sajtóközlemény

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

A Székely Nemzeti Tanács sikeres pályázata nyomán, a Bethlen Gábor Vagyonkezelő ZRT jóvoltából a Sepsiszéki Székely Tanács 25 nagyméretű székely zászlót osztott ki mozgatható tartószerkezettel, melyhez nem kell építési engedély, többnyire sepsiszéki településekre. A kedvezményezettek ezúttal az egyházak voltak, hogy a templomaink előtt lobogó zászlók hirdessék, ragaszkodunk szülőföldünkhöz, székelységünkhöz, sokat üldözött szimbólumainkhoz, s itt akarunk megmaradni őrizvén nemzeti identitásunkat.

A következő településeken lobog a székely zászló, melyet ünnepélyes keretek között avattak fel: Bikfalva, Uzon (kettő is), Lisznyó, Málnás, Étfalvazoltán, Mikóújfalu, Réty, Bita, Szacsva, Egerpatak, Komolló, Oltszem, Kökös, Gidófalva, Angyalos, Fotosmartonos, Sepsimogyorós, Sepsiszentkirály, Maksa, Eresztevény, Szentivánlaborfalva, Sepsiillyefalva, Feldoboly, Székelyudvarhely. Első körben a székely zászló-adományozás lezárult, de mivel több település is igényelte, egy újabb pályázat nyomán folytatni kívánjuk.

Marosszéken is székely zászlókat adományoznak az igénylőknek.

 

Gazda Zoltán, a Sepsiszéki Székely Tanács elnöke

   

Nem kergetünk illúziókat

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

Székelyföld az őt megillető támogatástól esik el

 

Április 11-én a bukaresti képviselőház elutasította Székelyföld autonómia statútumát. Izsák Balázs a Magyar Fórum megkeresésére elmondta, hogy az életnek az ad értelmet, hogy másokért, mások jogaiért, mások boldogságáért küzdünk. Családért, faluért, városért, népért, hittestvérekért. Aki ebbe belefárad, az többé már nem él.

 

Bízott benne, hogy a román képviselőház támogatja Székelyföld autonómia statútumát?

 

–Háromszor nyújtottuk be a törvénytervezetet a román parlament elé. Egyik alkalommal sem voltak olyan illúzióink, hogy a román politikai osztály támogatni fogja Székelyföld autonómiáját. Illúziók helyett viszont céljaink voltak. Ismét a román közbeszédbe kívántuk beemelni a székely törekvéseket. Ennek kettős szerepe is volt. Egyrészt a román közvéleménynek üzentünk, hogy a kétszeres elutasítás ellenére sem mondunk le Székelyföld autonómiájáról. Másrészt a saját közösségünket újra és újra meg akarjuk erősíteni az alapvető célok melletti elkötelezettségben. A felnövekvő új nemzedéket be kell kapcsolnunk az autonómiaküzdelembe, azon az úton, ahol tizenöt éve elindultunk. Választ akartunk a román államtól: ha nem fogadják el a mi autonómiakoncepciónkat, akkor foglalják össze hivatalos, az állam álláspontját képviselő dokumentumban az ellenérveiket!

 

Elégedett az RMDSZ-es képviselők érvelésével?

 

–Legutóbb 2012-ben nyílt lehetőség arra, hogy a román parlamentben Székely-föld autonómiájának ügye terítékre kerüljön. Akkor nem akadt egyetlen hozzászóló sem, aki kiállt volna az ügyért. A helyzet azóta megváltozott. A képviselőház szak-bizottságaiban Csoma Botond és Márton Árpád érvelt Székelyföld autonómiája mellett, az emberi jogi bizottságban pedig Benkő Erika koherensen, meggyőzően szólalt fel. Elmondta, hogy „a 21. században Székelyföld javasolt autonómiája három egyszerű és könnyen érthető dolgot jelent: valós decentralizációt, széleskörű pénzügyi autonómiát és a magyar nyelvnek a román mellett hivatalos regionális nyelvként való elfogadását Székelyföldön”. A szakbizottsági elutasítások után a plénum előtt folyt a vita, ahol az RMDSZ frakcióvezetője, Korodi Attila kifejtette: „párbeszédre van szükség ahhoz, hogy megértessük, hogy mi nem Románia határait akarjuk bontogatni, hanem csupán a szülőföldünkön való megmaradásunknak szeretnénk megteremteni a hosszútávon is fenntartható feltételeit.” Foglaljuk össze röviden: a Magyar Polgári Párt tagjaként Kulcsár-Terza József országgyűlési kép-viselő 2017. december 22-én beterjeszti a Székely Nemzeti Tanács törvénytervezetét. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség képviselői különböző szakbizottságokban, illetve a képviselőház plénumában határozottan kiállnak a tervezet védelmében. Ez a magyar egység. Nem valakik mellett, nem egy szervezet mellett, hanem egy olyan közös cél mellett, amelyért érdemes egységesen fellépni.

 

Mekkora szerepe van az elutasításban a Törvényhozási Tanácsnak?

 

–Mint jeleztem korábban, választ akartunk a román államtól, többet akartunk kikényszeríteni tehát, mint egy politikus véleményét. Ezt a választ a parlament Törvényhozási Tanácsának a véleményezése testesíti meg, hiszen ezt fogadta el a képviselőház két szakbizottsága és maga a plénum is, de valószínű, hogy a szenátus elutasításának is ez lesz az alapja. Úgy tűnik, hogy egy sziklakemény érvrendszer áll szemben a mi jövőképünkkel. Ez azonban nem így van. A parlament Törvény-hozási Tanácsa harmadszor ismétli meg ezt a véleményezést, szinte minden be-terjesztésekor szóról-szóra papírra vetik ugyanazt a szöveget. Észrevettem, hogy az első két véleményezés érvként hozza fel ellennünk az ET 1334/2003-as számú ajánlását, éppen azt, amely Andreas Gross jelentésén alapul, és amelyet mi a területi autonómiák melletti legfőbb érvként használunk. Átolvasva az idézetet, kiderült, hogy azt meghamisították, hogy az eredeti tartalommal ellentétes üzenetet kényszerítsenek belé. Büntetető feljelentést tettem a bukaresti ügyészségen, ám az ügyészség, úgy ítélte meg, hogy a parlament Törvényhozási Tanácsának véleményezése nem kötelező jellegű, és lazán eltekintett a bűncselekmény társadalmi veszélyességétől. Hasonlóan kezelte fellebbezésemet a Bukaresti Fellebbviteli Bíróság. Ezzel szemben a harmadik beterjesztés után kiadott véleményezéséből maga a parlament Törvényhozási Tanácsa törölte az okirathamisítást tartalmazó részt. A pert tehát nem nyertük meg, de a csatát igen. Ezzel azt is bizonyítottuk, hogy nem egy sziklakemény érvrend-szer áll velünk szemben, hanem egy laza logikájú, hibákkal, tévedésekkel, hamisításokkal teli szöveg, amelyet kötelességünk ízekre szedni, és kikényszeríteni egy színvonalasabb választ, amelyet a román hatóságok presztízs okokból is meg kell fogalmazzanak!

 

Vannak olyan román politológusok, akik egyáltalán támogatják Székelyföld autonómiáját?

 

–Erre nincs egyértelmű válasz. Talán nincs. Ezzel szemben a decentralizáció kérdését másképp közelítik meg a román politikusok. Van egy réteg, amely magától a kérdéstől is fél. Vannak viszont olyanok, akik nem félnek a szubszidiaritás fogalmától, felelősséggel nyilatkoznak a kérdésről, és elkerülhetetlennek tartják a decentralizációt, bár nem értenek egyet Székelyföld autonómiájával. Ez utóbbiakkal lehet vitát nyitni, bár biztos, hogy a párbeszéd útja hosszú és nehéz lesz. Többször jártam Kolozsváron, és meglepőd ve tapasztaltam, hogy magyar értelmiségiek ellenszenvvel viszonyulnak a székelyekkel szemben. Mi lehet ennek az oka? Az oszd meg és uralkodj elve?

 

–Ők maguk lennének illetékesek a válaszadásra. Engem persze ez az ellenszenv nem lep meg, nem ér váratlanul. Édes-apám irodalomtörténész, kritikus és egyetemi tanár volt. Egy életen keresztül voltam tanúja annak a küzdelemnek, amelyet azért folytatott, hogy a könyvkiadásban, a magyar irodalomoktatásban olyan írók öröksége kapjon teret, mint Illyés Gyula, Németh László, Tamási Áron, hogy ne töröljék a tantervből Berzsenyi Dánielt, hogy a kiadók közöljék, és az olvasók becsüljék olyan kezdő írók műveit, akiket a népi írók örököseinek lehetett tekinteni. Megbecsült helyen álltak könyvespolcán Sinka, Erdélyi, Szabó Dezső és Reményik kötetei, akikről akkor nyíltan nem is lehetett beszélni. Apámnak ezt a küzdelmet magyar értelmiségiekkel szemben kellett megvívnia, akiknek az ellenszenvébe, mi több, a gyűlöletébe állandóan beleütközött. Én úgy élem meg az autonómiatörekvés magyar ellenzőivel folytatott küzdelmet, mintha az természetes folytatása lenne annak a harcnak, amely Édesapámat az irodalompolitikában egy életen át elkísérte. Ha interjúkérésekre válaszolok, ha tanulmányt vagy közleményt írok, szüleimre emlékezve József Attilával mond-hatom: „ők fogják ceruzámat s én érzem őket és emlékezem.”

 

Tud olyan érveket mondani, hogy a románok számára például közjogilag miért lenne lényeges a törvénytervezet elfogadása?

 

–A Székely Nemzeti Tanács alakuló ülésén elfogadtunk egy olyan határozatot, amelyben azt tűztük ki célként: legyen Székelyföld egy önálló fejlesztési régió, azaz az unió nyelvén önálló NUTS II régió. Ezzel szemben Székelyföldet besorolták, három más, román többségű megyével a Közép-romániai fejlesztési régióba. Az Európai Bizottság által közzétett tanulmány szerint, Romániában három olyan régió van, amelyben az egy főre eső nemzeti össztermék meghaladja az uniós átlagot: a Közép-romániai fejlesztési régió, a nyugati régió és Bukarest. Fejlettségüknél fogva elesnek fontos regionális fejlesztési forrásoktól. A Közép-romániai fejlesztési régióban azonban egész Székelyföldön az egy főre eső nemzeti össztermék az uniós átlag alatt van! Így Székelyföld az őt megillető támogatástól esik el, de ezzel együtt Románia is. Vajon a mélyszegény Románia meddig engedi meg magának ezt a fényűzést, hogy uniós pénzekről mondjon le? Vannak még más érvek is, most éppen ezt részleteztem, amelyet grafikonokkal, térképekkel alátámasztva mutattam be Strasbourgban nemrég, az EP Intergroup csoportjának meghívására tartott előadásomon.

 

 

Nem tart attól, hogy a székelyek egyszer belefáradnak az autonómiaküzdelembe?

 

–Az életnek az ad értelmet, hogy másokért, mások jogaiért, mások boldogságáért küzdünk. Családért, faluért, városért, népért, hittestvérekért. Aki ebbe belefárad, az többé már nem él. Azt kívánom a székelységnek, hogy maradjon eleven, harcos, derűlátó közösség. Maradjon meg ősei hitében, soha ne fáradjon Istenhez fohászkodni, soha ne fogyjon ki a humora, s jó szava az elesettekhez, a megfáradtak-hoz, törekvése a tudásra, s vágya a szabadságra. Ha ez mind együtt van, akkor teljes fegyverzetben állunk az autonómiaküzdelemhez.

 

 

 

Feljegyzés a C-420/16 P sz., Izsák és Dabis k. Bizottság ügy 2018. május 3-i szóbeli meghallgatásáról

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

2018. május 3-án a Európai Unió Bírósága másodfokon tárgyalást tartott az Izsák és Dabis kontra Bizottság ügyben (elsőfokú eljárás ügyszám: T-529/13; másodfokú eljárás ügyszám: C-420/16 P).

A szóbeli meghallgatáson a felpereseket Dr. Sobor Dávid ügyvéd képviselte, munkáját Dr. Tárnok Balázs jogi szakértő segítette. A meghallgatáson a Székely Nemzeti Tanács részéről részt vett Izsák Balázs elnök, Dr. Dabis Attila külügyi megbízott, valamint László György, a szervezet jegyzője.

A tárgyalásra szóló idézésben a Bíróság azt kérte a peres felektől, hogy szóbeli előadásaikat a fellebbezés második (EUSZ. 11. cikk (4) bekezdésének és az EPK Rendelet 4. cikke (2) bekezdése b) pontjának megsértése), harmadik (EUMSZ 4. cikke (2) bekezdése c) pontjának és 174. cikkének megsértése) és negyedik jogalapjára (EUMSZ 7. cikkének, az EUMSZ 167. cikkének, az EUSZ 3. cikk (3) bekezdésének, a Charta 22. cikkének, és a Szerződések megkülönböztetés tilalmára vonatkozó rendelkezéseinek megsértése), valamint a Törvényszék elsőfokú ítélete 73. pontjának téves magyar fordítását kijavító végzésre összpontosítsák.

A meghallgatás a felperesek előadásával kezdődött. Dr. Sobor Dávid ügyvéd a perbeszédében hangsúlyozta, hogy a felpereseket az uniós regionális fejlesztési politika egyenlőtlenségeivel kapcsolatos empirikus tapasztalataik sarkallták kezdeményezésük benyújtására. A Székelyföld ugyanis elszenvedője a Közép-romániai fejlesztési régión belül Románia EU-csatlakozása óta előállt anomáliáknak. Esetében az EU kohéziós politikájának végrehajtása nem csökkenti, hanem növeli a régiók közti gazdasági különbségeket, egyúttal veszélyezteti a regionális kultúrák fenntarthatóságát. Erre tekintettel helye van az Székely Nemzeti Tanács európai polgári kezdeményezésének, mely az Európai Unió eredeti célkitűzéseit követve a nemzeti régiók fejlődésének kiemelt figyelemmel kísérését, s ezzel a tapasztalt joghézagok megszüntetését kívánja elérni.

A felperesek szerint ezért az Európai Unió Törvényszéke elsőfokú ítéletében jogsértő módon utasította el a keresetüket, mellyel a Bizottság kezdeményezés bejegyzését megtagadó határozatának hatályon kívül helyezését kérték. Tévesen osztotta a Törvényszék a Bizottság álláspontját, miszerint a kezdeményezés tárgya nyilvánvalóan kívül esik az EU jogalkotási hatáskörén. A Székelyföld helyzete ezzel szemben éppen azt mutatja, hogy a gazdasági lemaradás oka a kohéziós politikára vonatkozó hatályos – tehát a dolog természetéből eredően az uniós hatáskörökön belül meghozott – rendelkezésekből ered.

Ráadásul a Törvényszék olyan tartalmat tulajdonított a felperesek kezdeményezésének, amely nem volt kiolvasható abból. Döntését ugyanis arra a téves értelmezésre alapozta, hogy a szervezők olyan kész jogszabály-tervezet előterjesztését várják a Bizottságtól, mely a tagállamok megkérdezése nélkül listázná az egyes tagállamokban található nemzeti régiókat. Ezzel szemben a polgári kezdeményezés szervezői – az Európai Unióról szóló Szerződés 11. cikkének (4) bekezdéséhez híven – arra kérték a Bizottságot, hogy terjesszen elő megfelelő javaslatot a nemzeti régió európai uniós fogalmának bevezetése és az egyes nemzeti régiók katalogizálása érdekében. Iszák Balázs és Dabis Attila jogi képviselője szerint mindkét cél teljesülhet a tagállamok politikai és közigazgatási berendezkedésének sérelme nélkül. A nemzeti régió jogi fogalmának megteremtése ugyanis a tapasztalt anomáliák miatt a jelenlegi uniós kohéziós politikai keret szükséges kiegészítését jelenti, melyre az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés 174. cikke jogalapot biztosít. A nemzeti régiók ezt követő listázása pedig nem feltételezi azt, hogy a Bizottság a tagállamok megkérdezése nélkül, maga határozza meg, hogy melyek az érintett régiók. Ezzel szemben az Európai Bizottságnak – más létező uniós jogi aktusoknál alkalmazott jogalkotási módszertant követve – a tagállamoktól kért és kapott visszacsatolások alapján kellene meghatároznia a nemzeti régiók katalógusát. Az európai polgári kezdeményezésben szorgalmazott jogi aktus így a Bizottság megfelelő javaslatai alapján, ám az Unió és a tagállamok közötti megosztott hatáskörök tiszteletben tartása mellett születne meg.

A Bizottság képviselője a tárgyaláson lényegében szó szerint – az élőszó által megkövetelt minimális módosítások mellett – ismételte el a Bizottság fellebbezésre adott válaszában írtakat. A Bizottság kitartott azon álláspontja mellett, miszerint a felperesek kezdeményezése csak a tagállamok politikai és közigazgatási rendszerébe való uniós beavatkozás árán érhetne célt, melyre az EU intézményeinek nincs hatásköre. Érdemben ugyanakkor nem reagált a felperesek azon észrevételére, mely a Bizottságtól várt megfelelő javaslatok és az azok alapján majdan elkészülő uniós jogi aktus közötti elvi különbségre mutatott rá.

Magyarország kormányának képviselője amellett, hogy kifejezte egyetértését a felperesi érvelés helyességével kapcsolatban a megjelölt jogalapok vonatkozásában, kitért arra is, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg a felperesek bizonyítási kötelezettségének elmulasztását, mivel nem várható el a szervezőktől a Törvényszék által megkövetelt, az Unió egészére kiterjedő, részletes bizonyítékok bemutatása. A magyar jogi képviselő arra is kitért, hogy amennyiben a Bíróság következetes akar maradni az európai polgári kezdeményezések tárgyában kialakított gyakorlatához, akkor az SZNT kezdeményezését annak eredeti formájában, vagy csekély változtatások mellett be kellene jegyeznie.

A peres felek szóbeli előadásai után a bírói tanács bírói, így különösen az előadó bíró, valamint a főtanácsnok kérdéseket intéztek a felekhez. 

Az előadó bíró arról kérdezte a Bizottságot, hogy kimerítőnek tartja-e az EUMSZ 174. cikk (3) albekezdésének demográfiai hátrányban szereplő régióinak felsorolását, amire a Bizottság képviselője igennel felelt. Ezen felül az EUMSZ 7. cikke és 167. cikke együttes értelmezésével kapcsolatban tett fel kérdést a Bizottságnak, mely ezen rendelkezések alapján sem látta teljesíthetőnek a felperesek bejegyzés iránti kérelmét. A felperesek felé azzal a kérdéssel fordult az előadó bíró, hogy kezdeményezésükkel a nemzeti régiók részére megvalósított pozitív diszkrimináció megvalósítását célozzák-e, valamint hogy addicionális lehetőséget kívánnak-e teremteni a nemzeti régiók számára a kohéziós politika keretén belül. A felperesek képviselője válaszában elmondta, hogy a Székelyföldet is sújtó lemaradást vélhetően külön a nemzeti régiók fejlesztését célzó programok kiírása orvosolhatná, ám a pontos jogi eszközök meghatározása nem a polgári kezdeményezés szervezőinek, hanem az Európai Unió intézményeinek a feladata.

A főtanácsnok felhívta az alperes Európai Bizottság figyelmét a NUTS rendelet 3. cikk (5) bekezdésére. Ez ugyanis már a jelenleg hatályos állapotában is előírja a földrajzi, társadalmi-gazdasági, történeti, kulturális és környezeti jellemzők figyelembe vételét a közigazgatási jogkörrel fel nem ruházott statisztikai egységek kialakításánál. A főtanácsnok ezen felül kifejtette, hogy a 174. cikk (3) albekezdésének felsorolása nem magától értetődően kimerítő jellegű, ez az értelmezés csupán a Bizottság érvelésében jelent meg kimerítő felsorolásként. A felperesek jogi képviselőjétől pedig annak tisztázását kérte, hogy a polgári kezdeményezés által szorgalmazott jogi aktus milyen mélységű változtatásokat eredményezne a kohéziós politika jelenlegi rendszerében. Dr. Sobor Dávid ügyvéd válaszában kifejtette, hogy a szervezők az Uniót alapító Szerződések adta kereteken belül, azok megváltoztatása nélkül tartják szükségesnek a másodlagos jogforrások módosítását a bevezetőben említett fejlesztési egyenlőtlenségek orvoslása érdekében.

A meghallgatás végén a felek záróbeszéd keretében fogalmazhatták meg gondolataikat, melynek keretén belül nyomatékosították kéréseiket a Bíróság felé. Ezt követően a főtanácsnok értesítette a megjelenteket, hogy indítványát várhatóan 2018. július 11-én teszi közzé.

 

A Székely Nemzeti Tanács Sajtószolgálata

 

Sepsiszentgyörgy, 2018. május 11.

 

   

Oldal 3 / 78

SZÉKELY NEMZETI TANÁCS - CONSILIUL NAŢIONAL SECUIESC
SZEKLER NATIONAL COUNCIL

520009 Sepsiszentgyörgy / Sfântu Gheorghe, Konsza Samu utca 21
Tel.: +40 267 318.180, e-mail: office@sznt.ro
2006 - 2010 © Minden jog fenntartva! All rights reserved! Toate drepturile rezervate!

Webhosting:
serverhr.ro