Székely Szabadság Napja - 2015, Sepsiszentgyörgy

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

Világgá kiáltott sérelmek (A Székely Szabadság Napja)

 

Albert Levente felvétele
Albert Levente felvétele
Tüntetők a prefektúra előtt. Albert Levente felvétele
Tüntetők a prefektúra előtt. Albert Levente felvétele
 
Fennkölt megemlékezéssel kezdődött és indulatokkal ért véget a székely szabadság napja Sepsiszentgyörgyön. A turulszobornál szabadságvágyának adott hangot a tömeg, a kormánybiztosi hivatalnál pedig a lekezelő semmibevétel ellen tiltakozott, és csak haragos kiabálással érték el, hogy bár a kapus átvegye a miniszterelnöknek címzett petíciót.
Az elmúlt napok történései, a marosvásárhelyi felvonulás tiltása is hozzájárult, hogy több mint kétezren gyűltek össze tegnap a tavaly felavatott turulszobornál. A Székely Nemzeti Tanács volt a toborzó, de nem hiányoztak a magyar pártok vezetői, szót ugyan nem kaptak, de a tömegben jelen volt Tamás Sándor, az RMDSZ megyei elnöke és több politikustársa, az MPP helyi, megyei vezetői, az EMNP képviselői.
Sérelmek sora
„A székely szabadság napján azokra a mártírhősökre emlékezünk, kiknek életét vette az önkény, a jogtipró hatalom” – nyitotta a felszólalások sorát Gazda Zoltán a Sepsiszéki Székely Tanács elnöke.
  Gazda Zoltán felsorolta a többségében háromszéki székely vértanúkat, kik szintén a székelység szabadságáért harcoltak, talán sokkal szervezettebben és elkötelezettebben, miként most mi. „Köztük is megjelentek a beépített gyenge láncszemek, miként köztünk is ott vannak az árulók és a hőzöngőnek látszó provokátorok” – mondotta, hangsúlyozva: mindannyian felelősek vagyunk gyermekeink, unokáink jövőjéért. Számba vette az erdélyi magyarság sérelmeit, hogy 25 év úgynevezett demokrácia és jogállamiság anyanyelvünk használatának korlátozásához vezetett, nincs önálló egyetemünk és elsorvasztják a meglévő tagozatokat is, hagyományos termékeinket sem nevezhetjük székelynek, akadályozzák a magán- és egyházi tulajdonaink visszaszolgáltatását, újraállamosítják a Székely Mikó Kollégiumot, miközben az ortodox egyháznak ingatlanokat ajándékoznak, hadjáratot indítottak a székely és magyar zászló használata ellen, büntet­nek a Himnusz énekléséért, lúdbőrösök Székelyföld autonómiájától, megakadályozták a népszavazást, perelik az önkormányzatokat, melyek határozatot merészelnek ez ügyben hozni. Felidézte a régió gazdasági elsorvasztását, a tervezett közigazgatási átszervezés veszélyeit, és leszögezte, azért gyűltek össze, hogy világgá kiáltsák ezen sérelmeket és mindenki tudtára adják: Autonómiát Székelyföldnek! Szabadságot a székelyeknek!
A szeretet legyőzhetetlen
A szeretet hangján szólt az egybegyűltekhez a rendezvény szónoka, Kovács István unitárius lelkész. Ő a turulszobor egy évvel ezelőtti avatóünnepségére emlékezett, ahonnan Marosvásárhelyre indultak az egybegyűltek, és akkor senki nem gondolta volna, hogy esztendő múltával a kiáltáshoz, tiltakozáshoz való jogunkat is elveszik: „ki hitte volna, hogy a szót is, a fájdalmat is belénk akarják szorítani”. Ő is felidézte az egykori székely vértanúkat, a székely ellenállás csodájának ma is felénk sugárzó erejét. „Csak akkor hiábavaló a vér, az áldozat, ha nincs lélek, amelybe belecsöppenjen, ha a fájdalom energiaforrása nem tudja meghajtani a lélek erőműveit, ha nincs, aki továbbvigye az álmot, ha nincs, aki higgye, nem gyűlölni kell másokat, de annyira szeretni a miénket, hogy az erőt adjon sziklaszilárdan állni minden körülmények között”. Kitért arra is, hogy ez a szeretet szólítja mellénk azokat, kiknek nyiladozik a szemük, hisz egyre többen értik meg, van egy erdélyi értékrend, amely kimondja, szükségünk van egymásra, együtt többek lehetünk. Fognunk kell egymás kezét, hogy semmilyen régiósítási szándék ne tudjon elszakítani, ne sikerüljön elszigetelniük egymástól, ne vehessék el legnagyobb erőnket, a közösséget – mondotta. „Hittel fogunk kiállni, nem gyűlölettel, mindenkivel megosztjuk kenyerünket, hitünket, szeretetünket, de tántoríthatatlanok vagyunk ezen az úton.” „A szeretet felemel, gyűlölni nem tud, de tántoríthatatlan és legyőzhetetlen” – zárta beszédét Kovács István.
Autonómiát Székelyföldnek
A sepsiszentgyörgyi megemlékezésen Ferencz Csaba, az SZNT alelnöke olvasta fel a román kormánynak (és tájékoztatásképpen Klaus Johannis államelnöknek) címzett petíciót, mely ugyanaznap elhangzott számos székelyföldi és külföldi helyszínen. A dokumentumban leszögezik, „ez a nap nemcsak a székely vértanúkra való közös emlékezés napja, de a jogkövetelésé is Székelyföld jövőjéért, alapvető emberi jogaink gyakorlásáért”. A székelyföldi önkormányzatok harmada már elfogadta az autonómiapárti határozatot, és annak dacára, hogy a kormánymegbízottak az igazságszolgáltatás segítségével érvényteleníteni kívánják ezeket, egyre több közösség képviselői teszik le voksukat Székelyföld önrendelkezése mellett. A kormánynak nemcsak ezt a tényt kell figyelembe vennie, de nemzetközi kötelezettségvállalásait is – a kiáltvány tételesen felsorolja ezeket –, majd kitér a marosvásárhelyi tiltásra, a gyülekezési és szólásszabadság korlátozására, az állampolgárok alkotmányos jogainak megsértésére. Hangsúlyozza, „Székelyföld területi autonómiája nem sérti Románia területi egységét és állami szuverenitását, nem sérti a Székelyföldön élő román és más nemzetiségű polgárok érdekeit, sem Románia alkotmányát”. A közfelkiáltással elfogadott petícióban követelik: „Szé­kely­föld alkosson önálló, autonóm jogkörökkel rendelkező közigazgatási és fejlesztési régiót a Székely Nemzeti Tanács által kidolgozott jogszabálytervezet alapján!” Tilta­koznak a marosvásárhelyi hatóságok túlkapásai ellen, követelik, hogy a romániai hatóságok azonnal szüntessék be a székely jelképek üldözését, s végül azt is, hogy a kormány kezdjen párbeszédet Székelyföld státuszáról a székely nép legitim képviselőivel, a Székely Nem­zeti Tanáccsal és a székely önkormányzatokkal.
Provokáció?
A turulszobornál tartott megemlékezés után a kétezres tömeg a városközpontba vonult, a kormányhivatal előtt sorakozott fel. Néhány csendőr őrizte csupán az épületet, ám amikor a küldöttség átadta volna a petíciót, zárt ajtót találtak. Egy egyenruhás közölte, a prefektus munkaideje lejárt, nincs aki átvegye a dokumentumot. Ekkor már érzékelhetővé vált a feszültség a téren, hatalmas fújjogás, kiabálás kezdődött, és felhangzott a Vesszen Tria­non jelszó is. A szervezők próbálták csitítani a tömeget, jelezték, hogy másnap átadják a dokumentumot, ám többen vészesen közeledtek már az ajtó felé, félő volt, elszabadulnak az indulatok. Végül az egyenruhás engedte, hogy a kapus átvegye és iktassa a kiáltványt, megígérte, a kormánybiztos másnap reggel nyolckor fogadja a küldöttséget. Ekkor azonban már ez is kevésnek bizonyult. A szervezők lélekjelenléte, a himnuszok eléneklése csitította valame­lyest a dühöt, és végül a tömeg forrongva, de rendbontás nélkül eloszlott.
Újabb menetelés
Nem hivatalos felszólalóként, csak újságíróknak nyilatkozva fogalmazta meg legújabb javaslatát Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki elnöke tegnap a sepsiszentgyörgyi rendezvényen. Elmondta: felhívást intézett az erdélyi magyar politikai szervezetekhez, és azt javasolta, az év második felében szervezzenek egy, a székelyek nagy mene­teléséhez hasonló, a székelység autonómiaigényét felmutató közös demonstrációt. Ki­fejtette: az utóbbi 25 évben egyszer, a 2013 őszén széles összefogással megrendezett nagy menetelésen sikerült úgy felmutatni a székelység autonómiakövetelését, hogy az mind belpolitikai, mind külpolitikai szempontból Székelyföldre irányította a figyelmet. Úgy vélekedett: ez az összefogás miatt sikerülhetett, éppen ezért félre kell tenni a sértettséget, és közösen kell megszervezni egy hasonló akciót.

 (Forrás: Háromszék)

SZÉKELY NEMZETI TANÁCS - CONSILIUL NAŢIONAL SECUIESC
SZEKLER NATIONAL COUNCIL

520009 Sepsiszentgyörgy / Sfântu Gheorghe, Konsza Samu utca 21
Tel.: +40 267 318.180, e-mail: office@sznt.ro
2006 - 2010 © Minden jog fenntartva! All rights reserved! Toate drepturile rezervate!

Webhosting:
serverhr.ro