Címezem levelem...

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

A legszerencsésebb nevű város Románia területén Arad: egyfor- mán írják nevét magyarul és románul is. Az, hogy Arad hallatán egészen más jut eszébe a magyar embernek, mint a románnak, már más lapra tartozik.

Aztán ott van Törcsvár. Valamikor a székelyek alapították, majd Nagy Lajos magyar király idején várat emeltek oda. Az egész magyar nyelvterületen Törcs­várként emlegették, hogy napjainkra a brani katélyt keressék a magyar turisták. Rupeán és nem Kő- halmon keresztül utaznak át, a szegfű- és egyéb virágcsokrokat a codleai vagy a dumbrăveni-i virágkerté­szetekből és nem a feke- tehalmi- és erzsébetvárosiból szerezték be, annak idején a nevezetes, Bem József győzelmével végződő piski csata színhelyét is Simeriának nevezi a magyar emberek jó része.

Kolozsvár, Gyulafehérvár, Temesvár nevét, bár magyarul nem szerepel a települést jelző táblákon, még az óvodás gyermek is magyarul tudja. Így vagyunk Bécs, Pozsony, Kassa, Krasz­nahorka, Munkács, Szabadka, Eszék, Lendva és még sok más magyar helynévvel a hajdani magyar haza területén. Aztán ott vannak azok, a többségében románok lakta, de jelentős számban magyarok által is lakott városok, mint Nagyvárad, Szatmárnémeti és a székelyföldi települések, ahol a települést jelző táblákon a magyar elnevezések is megjelennek.

A túlnyomóan székelyek lakta városok és falvak magyar nevei ismertebbek, mint a román megnevezések. Olyan természetes ez, mint a levegő, amelyet beszívunk.

Megmagyaráz­hatatlan, hogy ha levélírásra kerül sor, akkor a borítékon csak románul írjuk meg a feladó és a címzett lakhelyét, még az utca nevét is. Rossz beidegződés hordozói vagyunk. Miért kell feladónak Miercurea Ciucot és címzettnek Odorheiu Secuiescet írni, mikor azok hivatalosan is kétnevűek. Nagy­váradra és Szászrégenre címezve is elmegy a levél, de még Kolozsvár, sőt, Gyula­fehérvár is rászolgált arra, hogy magyarul is feltüntessük a borítékon.

Nem csupán a magyar önkormányzatok, cégek és hivatalok küldik így egymásnak a hivatalos leveleket, de magánemberként is csak románul írjuk fel a helységeket. Nem kell hát azon csodálkozni, hogy a hivatal is románul közli kéréseit, utasításait és tájékoztatóit. Lassan már ez az állapot tűnik természetesnek, és nem fordítva.

Október 27-én a székelyek nagy menetelésén 120 000 ember állt ki Szé­kelyföld mellett. A Kökös és Bereck közötti 54 kilométeres távon tanúbizonyságot tettünk arról, hogy külön-külön is sokat jelentünk, és úgy fonódunk egymásba, mint a lánc szemei.

A magyarság utolsó csatáját vívja, melynek tétje a magyar nyelv. Ennek színtere különálló láncszemként te magad vagy. Neked kell eldöntened, hogy meg akarsz-e maradni magyarnak. Érdemesnek tartod-e küzdeni identitásod alkotóelemeiért: anyanyelvedért, utódaidért, szokásaidért, hitedért, múltadért és jelenedért, hogy jövőd lehessen.

Cselekvő magyarként vagy székelyként jelentéktelennek tűnő dolgokban biztosíthatod nyelvi megmaradásunk jövőjét. Vetkőzd le hát rossz beidegződéseidet, amelyek szerint te csak második vagy ebben a hazában, és vállalj részt a küzdelemben! Pici győzelemnek számít az is, ha ezután csak magyarul címzed el leveled a székelyföldi címzetteknek, és magyarul is odaírod a két nyelven szereplő vagy csak egy nyelven feltüntetett helységek esetében.

Ha ez szokásoddá válik, érezni fogod, te is itthon vagy e hazában.

Ha válaszra szánod magad, megkérlek, csak ennyit írj a borítékra:
Beder Tibor
530212 Csíkszereda, Decemberi Forradalom 15/6., Hargita megye

(forrás: Háromszék)

SZÉKELY NEMZETI TANÁCS - CONSILIUL NAŢIONAL SECUIESC
SZEKLER NATIONAL COUNCIL

520009 Sepsiszentgyörgy / Sfântu Gheorghe, Konsza Samu utca 21
Tel.: +40 267 318.180, e-mail: office@sznt.ro
2006 - 2010 © Minden jog fenntartva! All rights reserved! Toate drepturile rezervate!

Webhosting:
serverhr.ro