Székelyföld autonómiája

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

Székelyföld 10.000 négyztekilométer kiterjedésű területén a 808.739 lakosból 609.739 magyar nemzetiségű (75.33%) és 175.787 román nemzetiségű (21.73%).
A történelmi Székelyföldön a többségben levő, magyar nemzeti önazonosságú székelység őshonos, évszázados autonómia hagyománnyal rendelkezik. A székely székek, mint autonóm területek már az 1200-as évektől történelmi okiratokkal bizonyíthatóan léteztek.
A belső önrendelkezés jogán, a székely közösségek települési gyűlései kinyilvánították Székelyföld autonómiája iránti igényüket és akaratukat a területi autonómiát szavatoló statútum törvény általi jóváhagyására.


Székelyföld, Európa, Románia


A közképviselet ellátására hivatott Székely Nemzeti Tanács Románia Parlamentjéhez fordult a törvényes keretek megteremtéséért, az Európai Parlamenthez, az Európa Tanácshoz a székelyföldi autonómiatörekvések támogatásáért, mely törekvés megegyezik az európai jogállamokban alkalmazott gyakorlattal, a nemzetközi dokumentumokban megfogalmazott demokratikus eszközökkel, amelyek a nemzeti közösségek önazonosságának védelmére szolgálnak.

Kérjük Románia Parlamentjét és Kormányát, a politikai erőket, a civil társadalom képviselőit, a történelmi egyházakat, támogassák demokratikus törekvésünket.
Székelyföldnek joga autonóm régióvá válnia az integrációs folyamatban, lakóinak megélniük a teljes és tényleges egyenlőséget az Európai Unióban. Székelyföld autonómiája nem sérti Románia területi integritását és szuverenitását. A területi önkormányzás a belső önrendelkezés elve alapján elnyerhető olyan jog, amely a szubszidiaritásra, a közösségek államon belüli önigazgatására épül.

Meggyőződésünk, hogy Székelyföld autonómiája, amely a többségben levő magyar közösség nemzeti önazonosságának védelmére hivatott hatásköröket is tartalmazza, az állam által átjuttatott jogosítványok birtokában a régió minden lakója számára a teljes és tényleges egyenlőséget szavatolja.

Arra kérjük az Európai Unió államait és az Európa Tanács tagjait, támogassák Székelyföld autonómiáját, a székelység autonómiatörekvéseit, hassanak oda, hogy Székelyföld Autonómia Statútumának törvény általi szavatolása legyen előfeltétele Románia Európai Unióba való integrációjának.

Történelem és nemzetközi feltételek

A Székelyföldön őshonos, magyar nemzeti önazonosságú Székelység igényli e történelmi terület autonómiáját, a nemzetközi dokumentumokban feltüntetett előírásoknak és az Európai Unió államaiban alkalmazott megoldásoknak megfelelően.

A történelmi Székelyföldön meghonosult autonómiát a székely székek szervezettsége és hatásköre testesítette meg, amelyek létezésére már az 1200-as évek írott dokumentumaiban utalás található. A székely székek autonómiája – a szász székekhez hasonlóan - területi önkormányzásként működött, saját közigazgatással, sajátos társadalmi és közigazgatási felépítéssel, sajátos jogokkal és különleges státussal.

A székek mai polgárai, választott közképviseletei révén, kinyilatkozták a területi autonómia iránti igényüket, megfogalmazták követelésüket az önkormányzás törvényes kereteinek Székelyföld autonómia-statútuma általi szavatolására. Az autonómia gyakorlása, illetve a többlethatáskörök elismerése és az autonóm régióra, ennek hatóságaira való átruházása a polgárok közötti teljes és tényleges egyenlőség feltételeit szavatolja. A történelem, valamint az európai jogállamok gyakorlata bebizonyította és bizonyítja, hogy a többségtől eltérő nemzeti identitású közösségek védelme az államot sajátos intézkedésekre készteti.
Az Európai Együttműködési és Biztonsági Értekezlet (EBEÉ) koppenhágai dokumentumának (1990) 35. pontja értelmében az aláíró államok, közöttük Románia is, erőfeszítéseket tesznek a történelmi és területi körülményeknek megfelelő közigazgatási- vagy helyi autonómia alkalmazására a nemzeti kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásának kifejezéséért.

Az EBEÉ genfi dokumentumába (1991), amelyet Románia is aláírt, a résztvevő államok elismerik azon intézkedések fontosságát, amelyeket a nemzeti kisebbségek történelmi és területi feltételeinek megfelelően azon országoknak ajánlatos meghozniuk, ahol a problémák megoldása különleges figyelmet igényel. Az aláíró államok érdeklődéssel vették tudomásul a demokratikus megoldásokkal elért pozitív eredményeket, mely megoldások közé tartozik: a közigazgatási vagy helyi autonómia, valamint a területi autonómia, amely a szabad és időszaki választások révén létrehozott tanácsadó, törvényhozó és végrehajtó testületeket-intézményeket is magába foglalja.

Az Európa Tanács 1201/1993. számú Ajánlása 11. szakaszában előírja a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek azon jogát, hogy azokban a régiókban, ahol ezen személyek a lakosság számához viszonyítva többségben vannak, autonóm vagy helyi hatóságokkal, vagy saját történelmi és területi feltételeknek megfelelően sajátos státussal rendelkezzenek.

Az Európai Parlament Unió állampolgárságára vonatkozó, 1991. november 21. Határozata 3. szakaszában kinyilatkozza, hogy az Unió és a tagországok bátorítják a területükön történelmileg jelenlévő etnikai- és nyelvi közösségek identitásának kifejezését és együttélésük elősegítését, garanciát vállalva az állampolgárok tényleges egyenlőségének biztosítására, a sajátos helyi-, regionális-, vagy csoport önkormányzási formák szavatolására, a régiók közötti együttműködés, a határokat túllépő kooperáció elősegítésére.

A Regionális Autonómia Európai Chartájának megfelelően a regionális autonómia azt jelenti, hogy a tagországokban lévő legnagyobb kiterjedésű területi kollektivitások joga és tényleges képessége saját felelősségükre és az illető népesség érdekében átvenni a közérdekű problémák jelentős részének megoldását, a szubszidiaritás elvének megfelelően, és amelyek az állam és kollektivitások között elhelyezkedő választott testülettel rendelkeznek, az önigazgatás hatásköreit gyakorolják, illetve államhatósági jogosítványokkal is bírnak.

Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 2003/1334. sz. Határozata az autonóm régiók pozitív tapasztalatairól, mint konfliktusmegoldó ihletforrásról Európában (2003. június 24.), többek között, a következőket állapítja meg:
- Európában megújult feszültségek részben azoknak a területi változásoknak és új államok keletkezésének tulajdoníthatók, amelyek a két világháború és a korábbi kommunista rendszer 90-es években bekövetkező összeomlása nyomán jelentek meg,
- Ezek a feszültségek tükrözik azt az elkerülhetetlen fejlődést, amelyen a nemzetállam fogalma átment, s amely a nemzeti szuverenitást és a kulturális homogenitást mint lényegi kérdést tekintette. Napjainkban, a demokrácia gyakorlatának valamint a nemzetközi jognak a fejlődését tekintve, az államoknak új elvárásokkal kell szembenézniük,
- az államoknak a feszültséget meg kell előzniük olyan rugalmas alkotmányi vagy törvényhozási szintű egyezségekkel, amelyek elébe mennek ezen elvárásoknak. Hatalmat, illetve hatásköröket adván a kisebbségeknek önnön ügyeikre nézve, akár átruházván azt a központi kormányzattól, akár azzal megosztva, az államok néha összeegyeztethetik a területi egység elvét a kulturális sokszínűség elvéve,
- sok európai ország már megoldotta belső feszültségeit, illetve azok feloldása folyamatban van a területi és a kulturális autonómia különböző formáinak bevezetésével, melyek az elvek és a konkrét intézkedések azon széles skáláját foglalják magukban, amelyek segíthetnek a belső konfliktusok feloldásában,
- az autonómia, ahogy azt azokban az országokban alkalmazzák, amelyek tiszteletben tartják nemzetiségeik alapvető jogait és szabadságát, jórészt úgy tekinthető, mint egy “államon belüli megoldás”, mely lehetővé teszi a kisebbség számára, hogy gyakorolja jogait és megőrizze kulturális önazonosságát, miközben bizonyos garanciákat nyújt az állam egységére, szuverenitására és területi integritására nézve,
- a “területi autonómia” kifejezést olyan, általában szuverén államokon belül kialakított berendezkedésre értik, ami által egy bizonyos régió lakosai tágabb hatalmi jogosítványokat kapnak, amelyek tükrözik sajátos földrajzi helyzetüket, és amely oltalmazza és előmozdítja kulturális és vallási hagyományaikat,
- a politikai berendezkedések változatos formái felruházhatók autonóm státussal, az egységes államokon belüli egyszerű decentralizációtól a hatalom valódi megosztásáig, illetve akár szimmetrikus, vagy aszimmetrikus módon, a regionális vagy föderatív államokban.
Székelyföld – Terra Siculorum – Autonómia Statútuma tartalmazza a területi önkormányzásra vonatkozó rendelkezéseket, amely statútum Románia Parlamentje által törvényerőre emelve, jogi garanciákat és megfelelő jogi keretet teremt az autonóm régió gazdagodásához, polgárai nemzeti identitásának védelméhez, a közösségek sajátos érdekeinek érvényesítéséhez.

Általános rendelkezések
Történelmi azonosságának kifejezéseként, polgárai esélyegyenlőségének biztosítása érdekében, a magyar nemzeti önazonosság védelmében, Székelyföld lakossága önkormányzati közösséggé alakul. Székelyföld közigazgatási rendje a földrajzi, gazdasági, társadalmi és kulturális körülményekre, lakosságának arra a történelmi óhajára épül, hogy autonómiát biztosítsanak számara. A régió lakosságának autonómiára törekvése az állampolgárnak a társadalom életében való demokratikus részvételét, a gazdasági-társadalmi fejlődést, a területi érdekek érvényesülésének elősegítését és védelmét célozza. A régió lakosságának autonómiája azt jelenti, hogy a történelmi szülőföldjén levő többségi kollektivitás joga és tényleges képessége saját felelősségére és az illető népesség érdekében átvenni a közérdekű problémák jelentős részének megoldását, a szubszidiaritás elvének megfelelően, és amely az állam és kollektivitás között elhelyezkedő választott testülettel rendelkezik, az önigazgatás hatásköreit gyakorolja, illetve államhatósági jogosítványokkal is bír.

Székelyföld Románián belül jogi személyiséggel rendelkező autonóm régió.
A régió illetékességét a régió statútuma, törvény és a nemzetközi jog határozza meg. A régió sajátos illetékességét csakis törvény vagy nemzetközi jog révén lehet vita tárgyává tenni, illetve korlátozni. A régió döntéshozó és ügyviteli joggal rendelkezik a sajátos illetékességi területeken. E jognak szavatolnia kell a régió számára saját politika kidolgozását és alkalmazását. A törvény határai között, szükségszerű az országos hatáskörök némelyikéhez kapcsolódó feladatok átruházása is. A régiónak rendelkeznie kell e cél eléréséhez nélkülözhetetlen eszközökkel.
A régió autonómiája nem sérti Románia területi integritását és szuverenitását.


Székelyföld Autonómia Statútumára vonatkozó törvényjavaslatot
Románia Képviselőháza visszautasította (2004. március 30.)

A Törvényhozási Tanács negatív véleményezése

A Törvényhozási Tanács 2004. március 11-én a 102. sz. átiratában közölte a Képviselőházzal a Székelyföld Autonómia Statútumára vonatkozó törvényjavaslattal kapcsolatos véleményezését.
A Tanács a Székelyföld Autonómia Statútumára vonatkozó törvényjavaslatot negatívan véleményezte.
A Tanács negatív véleményezése elfogadhatatlan. Alkotmányra, érvényben levő törvényekre, sőt, a nemzetközi jogra hivatkozva fogalmazza meg a kifogásokat, amelyek ellentmondanak az EBESZ, az Európa Tanács dokumentumainak és az Európai Unió jogállamaiban alkalmazott gyakorlatnak.
A Tanács megállapítja:
- a törvényjavaslat gyakorlatilag az egységes román nemzetállammal párhuzamos, különálló állami entitás létrehozását irányozza elő,
- az Alkotmányra : a nemzeti szuverenitás a román népé. E szuverenitás sérthetetlen és oszthatatlan, sem egyén, sem csoport nem gyakorolhatja. A Tanács szerint a Statútumban a Székelyföldet megillető sajátos hatáskörök gyakorlatilag megszüntetik a román állam jogát „legfőbb hatalmának” gyakorlására.
- a „nemzeti önazonossághoz való jog” gyakorlása Székelyföldön együtt jár a román államban többségben lévő népesség önazonosságának kiszorításával! Ennél igaztalanabb vádat aligha lehet találni!
- Székelyföld autonóm régióvá nyilvánításával Románia lakossága és területe nem rendelkezne egységes politikai és jogi szervezettséggel, egységes államapparátussal, egységes államberendezkedéssel, s e területi felosztással megsértenék szuverenitása teljességében.

Tehát Székelyföld autonómiája - a Tanács értelmezésében - sérti Románia állami-területi szuverenitását! Erről azonban szó sincs, hiszen a Regionális Autonómia Európai Chartája értelmében:
- a szubszidiaritás elve Európában meghatározó jelentőségű a demokrácia építésében,
- a régió a szubszidiaritás tényleges megvalósításának megfelelő hatalmi szintjét jelenti, melyet az európai integráció során, valamint e folyamatban résztvevő országoknak sajátos belső szerveződésükben mint alapvető elvet tiszteletben kell tartaniuk,
- a regionális autonómia elismerése magába foglalja az állam iránti lojalitást, amelynek régiói a szuverenitás és a területi integritás tiszteletben tartásával fejlődnek,
- a régió, mint az állam lényeges összetevője, saját önazonossága révén Európa sokféleségének bizonyítéka.

Helyi népszavazás megakadályozása

A Törvényhozási Tanács Székelyföld, mint autonóm régió, létrehozásának feltételeként jelöli a helyi népszavazás szervezését azon megyékben, amelyek ezen autonóm régióhoz akarnak tartozni! A Székely Nemzeti Tanács, a törvényes előírásoknak megfelelően, kezdeményezte a megyei és helyi tanácsoknál helyi népszavazás kiírását a történelmi Székelyföldhöz tartozó megyékben, településeken. A helyi népszavazás tárgya: Székelyföld autonóm közigazgatási régió törvény általi létrehozása és a megye (település) e régióhoz való tartozása!

Kovászna megye prefektusa átiratban büntetéssel fenyegette meg a polgármestereket és a tanácsosokat, a helyi népszavazás kiírására hozott tanácsi határozatokat Kovászna-, Hargita- és Maros megye prefektusa Közigazgatási Bíróságra juttatta. Ez idáig két esetben született bírói döntés a tanácsi határozat megsemmisítésére. Indoklás: Székelyföld autonóm közigazgatási régió létrehozására irányuló állampolgári igény kifejezése nem lehet helyi népszavazás tárgya, csakis országos népszavazásé!

Tehát 600.000 székelyföldi állampolgár még az igényét sem fejezheti ki a saját sorsát meghatározó tárgykörben, a közvetlen demokrácia eszközével nem élhet, helyi népszavazáson nem nyilváníthatja ki akaratát Székelyföld autonómiájára! A székelyföldi helyi népszavazás hatósági eszközökkel való megakadályozása tehát az emberi jogok és alapvető szabadságok megsértése, a demokratikus jogállam alapvető értékeinek semmibe vétele, a Helyi- és a Regionális Autonómia Európai Chartájában feltüntetett alapelvek és jogok elleni cselekedet!

A Székelységnek joga van az önrendelkezésre, az államon belüli önrendelkezés megéléséhez a közösségi önkormányzásra!

Székelyföld őshonos közösségének autonómiatörekvése töretlen. Területi autonómiához való jogunkról nem mondunk le! A teljes és tényleges egyenlőséget megélő autonóm közösségként akarunk az Európai Unió tagjai lenni! Ehhez kérjük a demokratikusan gondolkodók, a demokratikus jogállamok segítségét!


2005. február 6.

Dr. Csapó I. József
A Székely Nemzeti Tanács elnöke
SZÉKELY NEMZETI TANÁCS - CONSILIUL NAŢIONAL SECUIESC
SZEKLER NATIONAL COUNCIL

520009 Sepsiszentgyörgy / Sfântu Gheorghe, Konsza Samu utca 21
Tel.: +40 267 318.180, e-mail: office@sznt.ro
2006 - 2010 © Minden jog fenntartva! All rights reserved! Toate drepturile rezervate!

Webhosting:
serverhr.ro