A Marosszéki Székely Tanács elnökének beszéde Makfalván

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

Ünneplő székely barátaim, kedves marosszékiek, hölgyeim és uraim!

 

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a Marosszéki Székely Tanács elnökeként, első nyilvános beszédemet éppen Makfalván tarthatom. Azon a településen, ahol immár harmadik alkalommal hírdetjük ország - világ számára, hogy Marosszék Székelyföld része. Azon a Makfalván, ahol Marosszéken először tűzték ki, a székely lobogót. Makfalván, ahol 2009 karácsonyának előestéjén Marosszéken elsőként szereztek érvényt a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés jelképekre vonatkozó határozatának.

Ezért engedjék meg, hogy a zászlót hívjam segítségül.

A zászlót, amely szent dolog minden közösség életében. A közös értékeket és közös akaratot fejezi ki, ami mindannyiunk közös akaratából tevődik össze. Céljainkat és közös reményeinket testesíti meg, és mi lehet ma az a közös cél, ami mindannyiunk szívében ott van, s ezáltal egy nagy közös célként egyesül, ha nem más mint az autonómia? Az autonómia, ami nem pusztán öncél, vagy frázis, hanem az egyetlen túlélési esélyünk. Óriási eredménye  az SZNT eddigi munkájának, hogy ma már a közbeszéd tárgya az autonómia, hogy, bár mi nem politikai alakulatként építkezünk, de azt elértük, hogy ma egyetlen politizáló szervezet sem tud megnyilvánulni az autonómia gondolatának zászlóra tűzése nélkül. Elég csak a közeli egy hét történéseire visszagondolnunk a mi kis belmagyar ügyeink tekintetében. Úgy is fogalmazhatok: belehajtottuk őket! De mi tudjuk, ez csak a felszín, a cukormáz. Ennél többre van szükség! Ezért kell tovább dolgoznunk. A cél ismert, ez kell lebegjen szemünk előtt. Nem szabad úgy közelítenünk dolgokhoz, hogy miért nem lehet, hanem, azt kell keresnünk, hogy hogyan lehet. Azt szoktam mondani hitetlenkedő barátaimnak, hogy az autonómia esetében is a mi kishitűségünk a legnagyobb ellenfél. Bebeszélték nekünk, hogy nem vagyunk képesek nagy dolgokra, hogy nem tudunk megállni a saját lábunkon, hogy eltartottak vagyunk, mi pedig már-már hajlamosak vagyunk ezt el is hinni. Ez viszont közösségünk felszámolását, mi roszabb: önfelszámolását eredményezi.

Nem engedhetjük meg, hogy csak a lemondás, a beletörődés uralja életünket. A depressziós életérzést le kell győznünk, de ezt csak akkor tehetjük ha fogjuk egymás kezét és nem engedünk a nyomásnak, a megfélemlítéseknek a zsarolásoknak. Elsősorban saját árulóinkkal kell leszámolnunk, azokkal, akik csak eszközemberként tekintenek ránk és ha valamelyikünk felemeli a fejét, azt rögtön visszanyomják, egzisztenciálisan próbálják ellehetetleníteni, azért és csakis azért, hogy a saját kiváltságaikat tovább éltessék.

Ezért mondjuk azt, hogy önrendelkezés, ezért kérjük, hogy saját sorsunkról mi magunk döntsünk. Jogaink nem képezhetik különböző alkudozások tárgyát. Az esélyegyenlőség nem csak hosszasan vitatott törvénytervezetekben létező tárgyalási kiindulópont, amiből csak az ígéretek maradnak.

Nem ezekre az ígéretekre várunk, hanem munkát követelünk. Ha tudjuk, hogy magunk urai vagyunk, akkor azt is tudjuk, hogy önmagunkon segítünk, akkor viszont Isten is megsegít – tartja a mondás. Márpedig, ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?

            Ezen jelszavakat és ezen célokat testesíti meg számunkra az egyetlen székely családból származó erdélyi fejedelem, Székely Mózes 1601-ből ismert zászlajának aranysávos égszínkék mezeje. A székely szimbólumok a Nap és Hold, azaz a nyolcágú Nap-csillaggal a jelenlegi nyolc székely szék egységének jelképével. Ha pedig egységesek tudunk lenni a jó ügy érdekében, akkor a telőben levő Holdra is a székelyek hitének, reményének és bizakodásának szimbólumaként tekinthetünk. Mert sokan vagyunk olyanok, akiknek lételeme a cselekvés, akiket megöl a tétlenség, akinek fáj, hogy beletörődéssel éljük mindennapjainkat. Ha ezen sokak, akik közül ma szép számban itt vagyunk Makfalván, egyesíteni tudjuk erőinket, energiánkat, akkor lemondhatunk a lemondásról. A tét az, hogy meggyőzzünk minden egyes székely testvérünket, meggyőzzük Marosszék és Marosvásárhely minden egyes székely-magyar lakóját, hogy közös célunk nem lehetetlen vállalkozás. Az autonómia nem politikai kaland. Székelyföld van, Marosszék létezik és Marosszék Székely Tanácsa ezt képviseli. Nincs  könnyű dolgunk Marosszéken, minekutána a korábbi rendszerek beolvasztó politikája egy olyan Maros megyéhez csatolta a történelmi Marosszéket, amelynek keretében a székely-magyar lakosság számbeli kisebbségbe került. Magyar oldalon meg kell küzdenünk az identitásvesztés problémájával. Előfordul, hogy a székely megnevezés egyesekben pejoratív jelzőként köszön vissza, másokat pedig egyenesen irritál. Olyannal is találkoztam, aki kikérte magának az örökös székelykedést. Pedig nem holmi virtuskodásról van itt szó, tudjuk ezt mindannyian. Ez csupán regionális tudatunkat és regionális hovatartozásunkat fejezi ki és persze a tudatunk legmélyén, avagy a tudat alatt is azért egy kicsit magyarabbak vagyunk. Ezt nem szégyelljük, ezzel nem is kérkedünk, csak egyszerűen büszkék vagyunk rá. Aztán ott van a másik oldal, aki éppen magyarságunkat vitatná el. Nem tudom, hogy kinek mennyire jó ma magyarnak lenni Romániában, Erdélyben vagy éppen a Székelyföldön, de azt igen, hogy mi székelyek tudjuk, hol a helyünk és tudjuk mit akarunk. Ezt a kifüggesztett felírat is egyértelművé teszi: Ha Katalónia saját nyelve a katalán, (La llengua pròpia de Catalunya és el català.) Székelyföld saját nyelve a magyar. Minket nem oszthatnak meg holmi népszámlálási kérdőívek álosztályozási kritériumai. A magyarságunkat megkérdőjelezőknek üzenjük, a tavaly ősszel Budapesten a Nemzet Házában is megerősített gondolatot: „Ha mi, magunkat székelynek mondjuk – vagy valaki csak így emleget minket – ezzel arra az erkölcsi, nemzeti és népi jelentésre teszünk külön hangsúlyt, amelyet nekünk ez a szent név jelent: Magyar”. És ne feledjük, ezt alig több mint fél évszázada Marosvásárhelyen mondták ki elődeink. Ha akkor létezett még a székely identitástudat Marosszéken, akkor ma is büszkén és reményteljesen állhatunk be Székely Mózes zászlaja alá. Ősi örökségünk ez. Mondhat vagy gondolhat erről a zászlóról akárki, akármit, egyet viszont nem tehet: nem veheti el tőlünk, nem tilthatja ki, sem a házainkból, sem épületeinkről, sem rendezvényeinkről, de még a közintézményeinkről sem.

Zárjam viszont a jó hírrel: erről a zászlóról mostanra a Román ügyészség is expressis verbis kimondta: egy történelmi közösség szimbóluma és nem esik a tiltott jelképek használatát szabályozó törvény hatálya alá, mint ahogy az Urmánczi Egyesület esetében is jogerősen kimondatott: nem sért törvényt, ha valaki az autonómiáért küzd. Próbálkozások vannak és biztos vagyok, hogy a jövőbern is lesznek a marosi főispán megnyilvánulásához hasonló támadások, éppen ezért mozgalomként hírdetjük meg a zászlókitűzést, immár nem csak a középületek esetében, hanem otthonainkban, házaink falára, kertjeinkben is.

Tűzzük ki, húzzuk fel mindenütt a székely lobogót, hadd legyen Makfalván, Marosszéken és az egész Székelyföldön a székely önrendelkezés eszméjének hírdetője.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

 

Makfalva, 2011. május 28.                                                           Biró Zsolt

                                                                                 elnök, Marosszék Székely Tanácsa

SZÉKELY NEMZETI TANÁCS - CONSILIUL NAŢIONAL SECUIESC
SZEKLER NATIONAL COUNCIL

520009 Sepsiszentgyörgy / Sfântu Gheorghe, Konsza Samu utca 21
Tel.: +40 267 318.180, e-mail: office@sznt.ro
2006 - 2010 © Minden jog fenntartva! All rights reserved! Toate drepturile rezervate!

Webhosting:
serverhr.ro