Kövér László beszéde a Gábor Áron díj átvételekor

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, emlékezõ marosvásárhelyi magyarok

 Engedjétek meg, hogy egy kortalannak tekinthetõ idézettel kezdjem megemlékzõ beszédemet:
“A magyar nemzet – mely életképességérõl és hatalmáról csak most ada legfényesebb bizonyítványt – nem létezõnek nyilváníttatott; a magyar alkotmány – mely ezredév viharjaival daczola – egy tollvonással megsemmisítettnek mondatott, az édes anyanyelv – melyen Petõfi világraszólólag beszélt – kitiltatott a hazából,.. A gyõzõk nyomában kullogók szabad prédájára dobatott oda úgy a nemzeti, mint a magánvagyon; a hivatalok mindenfelõl szedett-vedett sehonaiakkal, (…) Ezek bûnbarlanggá aljasíták a hivatalos helyiségeket és a törvénytermeket; betolakodtak a családok szentélyébe, ..., letépték a falakról az áldozatok vérével szentesített ereklyéket, a nemzet által tiszteltek képeit; elvitték a családi õs fegyvereket, kitépték az árvák és özvegyek kezébõl az imakönyveket, melyekbe ezek a nemzet szentjeinek képeit, vagy mártír-övéiknek valamely emlékét rejtegették.”

Nem azért kortalanok Orbán Balázs imént idézett szavai, - amelyek Székelyföld leírásának Marosvásárhelynek szóló részébõl valók -   mert nem találni történelmünkben oly idõt, melyre ráillenne, hanem ellenkezõleg, túlságosan is gyakoriak és kísértetiesen ismerõsek a korszakok, melyekre igazak a szavak.  Amikor Orbán Balázs ezen szavait írta, akkor itt, a marosvásárhelyi Postaréten, csak egy jeltelen sírhalma volt a hõsöknek. Ezt az emlékoszlopot huszonegy évvel a kivégzés, és kilenc évvel a kiegyezés után állították. Az oldalára márványba metszett, szintén kortalan, azaz mának is szóló üzenettel:

“Törvényes, szabad és független nemzeti állás Intõ szobra legyen honfi, e drága jel itt! “ 

Amit ti, székely testvéreim ma akartok, igényeltek  a magatok, és szülõföldetek számára éppen ez a törvényes, szabad és független nemzeti állás.

A modern, európai autonómiák is a törvény, a jog szilárd alapján teremtik meg számos európai õshonos nemzeti közösség számára a szabadság intézményeit, hogy saját nemzeti hagyományaiknak megfelelõen szervezzék meg a maguk életét.
  
Volt nemzeti történelmünknek egy olyan, nem is távoli korszaka, amikor egy idegen hatalom – ismét Orbán Balázs szavaival élve - “kaputos proletár seregének söpredéke” – eladott benneteket, a ti szüleiteket az internacionalizmus jelszavával, s azzal a soha ki nem mondott, de hallgatólagosan annál mételyezõbben terjesztett hazugsággal, hogy a jószomszédi viszonynak az ára a határon túli nemzetrészek beolvasztása. S hogy teljes legyen a hasonlóság a Bach korszakkal, mindeközben otthon, a szûkebb hazában “bûnbarlanggá aljasíták a hivatalos helyiségeket és a törvénytermeket” és letépték a falakról a “a nemzet által tiszteltek képeit”.
 

Kedves barátaim, emlékezõ székelyek! A tavaly tavasszal bekövetkezett nemzetpolitikai fordulat óta javult Magyarország és Románia viszonya, közös célokat tudtunk megfogalmazni, miközben a határokon átívelõ nemzeti összetartozás törvényei is megszülettek, cáfolatául az imént felidézett múltbéli hazugságnak, hogy csak rólatok lemondva lehet jószomszédi viszonyt építeni és ápolni. Magyarország miniszterelnöke mondta ki a szót, s nincs okotok kételkedni benne: Magyarország kormánya a jövõben sem fogja a nemzetpolitikai célokat külpolitikai érdekeknek alárendelni.
      
Amikor gyertyákat gyújtunk a székely vértanúknak, amikor tetteiket felidézzük, akkor azt is ki kell mondani, a székelyek a vesztett csaták, vesztett háborúk, elbukott forradalmak után, az utolsó utáni pillanatban próbálták Magyarország, a magyar nemzet balszerencséjének kerekét visszaforditani. A Székely Nemezeti Tanács létrehozása 1918-ban, a székely hadosztály példamutatása, Gábor Áron harangokból öntött ágyúi, vagy Horváth Károly, Török János, Gálfy Mihály és a Sepsiszentgyörgyön kivégzett Váradi József és Bartalis Ferenc vértanúságot vállaló bátorsága, egyszerre szól a sajátos székely méltóságról és küzdeni tudásról és a hûségrõl a magyar haza, a magyar nemzet iránt. Jókai és Petõfi elfogultságig fokozott szeretete a székelyek iránt csak ennek fényében érthetõ meg, hiszen õk éppen a magyar hazafiság zászlóvivõit látták a ti/az önök õseiben. A magyar nemzedékeken átívelõ sorsközösség  jegyében fogalmazom meg ezeket a gondolatokat,  hiszen a székelyföldi népszavazáson a negyedmilliónyi, autonómiára leadott szavazat is jelzi, a székelyek ma élõ nemzedéke is tudja mi a dolga, amikor közössége számára “törvényes, szabad és független nemzeti állást” akar teremteni.

Tud élni a jog és demokrácia kínálta lehetõséggel, és a huszonegyedik századi Európa kihívásaira a hagyományainak is megfelelõ, de egyben korszerû válaszokat tud adni.
   
Azért támogatja Magyarország, a magyar állam a az erdélyi magyarság, a székelység  autonómiatörekvését, mert amit Önök akarnak, az   jogszerû, célszerû és korszerû. Az a szerves fejlõdésbe  ágyazódik,, az  következik a múltból, de az következik a jövõ, a megmaradás parancsából is, ez a nemzet érdeke, de mindenekfölött a mindannyiunk életét meghatározó és irányító gondviselõ Isten akarata is ez.

Ajánljuk minden politikusnak  és felekezetre tekintet nélkül minden keresztény ember figyelmébe  a második Vatikáni zsinat Gaudium et spes kezdetû lelkipásztori konstitúciója mondja ki:
"Ha a földi valóságok autonómiáján azt értjük, hogy a teremtett dolgoknak, maguknak a közösségeknek is, megvannak a saját törvényeik és értékeik, melyeket az embernek lépésrõl lépésre föl kell ismernie, alkalmaznia és rendeznie kell, akkor az autonómia követelése erkölcsileg teljesen kifogástalan; amit nemcsak korunk emberei igényelnek, hanem a Teremtõ akaratának is megfelel. "   

A nemzetben gondolkodó magyaroknak bízniuk kell egymásban, bíznunk kell a nemzetpolitikai fordulat sikerében, soha nem szabad feledniük, hogy minden magyar felelõs minden magyaért, és akkor a különbözõ viszonyok között élõ magyar közösségek sorsa úgy fordulhat jobbra, hogy begyógyógyulnak a történelem okozta sebek,és mindeközben  - ha a Jóisten is úgy akarja -  nem ellenségekre, hanem szövetségesekre, barátokra lelünk szerte Európában.


Tisztelt Hölgyeim és Uraim !
Különös kegye  a sorsnak,  hogy itt és most Önökkel, Veletek lehetek.
A  magyar állam és a magyar nemzet újjáépítése kezdetén, a Nemzeti Összetartozásról szóló törvény elfogadása után és  nemzetünk  új Alkotmányának, Alaptörvényének elfogadása küszöbén , éppen március 15-e elõestéjén, éppen a marosvásárhelyi Kulturpalotában, éppen a szívemhez közel álló közösség képviselõitõl, a  Székely Nemzeti Tanácstól éppen Gábor Áron nevét viselõ díjban részesülni az számomra egy életre szóló megtiszteltetés és élmény.

Engedjék, engedjétek meg, hogy mindannyiunknak  erõt és kitartást adó üzenetként  itt, Erdély szívében, felidézzem a felvidéki magyar sorstársaink mártírpolitikusának, Eszterházy Jánosnak – akinek 110. születési évfordulója éppen hétfõn,  március 14-én lesz – ma is minden szavában idõszerû  magyar hitvallását:
” Végtelenül komoly és rendkívül súlyos idõket élünk, amelyekben fokozott a felelõsségük Istenünkkel, nemzetünkkel, családunkkal, utódainkkal és magunkkal szemben. De vállaljuk ezt a felelõsséget. Nem fogunk sem megtörni, sem helytelen utakra tévedni, nem fogunk összeütközésbe kerülni sem az isteni, sem az emberi törvényekkel, mert rendületlen a bizalmunk és hitünk az isteni igazságban. Bízzunk a magunk erejében és emelt fõvel hirdethetjük , hogy lelkiismeretünk tiszta, becsületünk érintetlen, nem vétettünk senki ellen,  és csak azokat a jogokat követeljük, amelyek feltétlenül megilletnek bennünket”

Kedves Barátaim !
Azt ígérem Önöknek, Nektek, hogy a Gábor Áron díjat jól megõrzöm és  székely közösségetek  bizalmát  lehetõségeim és legjobb tudásom szerint a jövõben is szolgálom.

Köszönöm !
SZÉKELY NEMZETI TANÁCS - CONSILIUL NAŢIONAL SECUIESC
SZEKLER NATIONAL COUNCIL

520009 Sepsiszentgyörgy / Sfântu Gheorghe, Konsza Samu utca 21
Tel.: +40 267 318.180, e-mail: office@sznt.ro
2006 - 2010 © Minden jog fenntartva! All rights reserved! Toate drepturile rezervate!

Webhosting:
serverhr.ro