Az autonómia esélyei

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

Fodor Imre

Az autonómiatörekvések új szakaszába léptünk. A Székely Nemzeti Tanács kezdeményezéseinek támogatását ezúttal nem csak azok vállalták fel, akik ezt valamilyen formában eddig is tették, mint például az Erdélyi Nemzeti Tanácshoz vagy a Magyar Polgári Párthoz közel álló választók. A helyhatósági választások nyomán több olyan települési önkormányzat alakult, amelynek tagjai politikai hovatartozásuktól függetlenül fogadták el azokat a tanácsi határozatokat, melyek a település közigazgatási határaira vonatkozó népszavazás kiírását rendelik el. Minél több ilyen határozatot kell hozni, teljesen függetlenül attól, hogy a prefektúrák hogyan viszonyulnak ezekhez.

A parlamenti választásokat követően kialakult helyzetben sem körvonalazódott egységes fellépés az autonómiatörekvésekben, emiatt sajnos külön kell felmérnünk azokat. Ötéves fennállása során az SZNT – miután időszerűsítette a Csapó József által kidolgozott változatot, benyújtotta Románia parlamentjébe a Székelyföld autonómia-statútum tervezetét. Mivel a parlament a tervezetet elutasította, Székely Nagygyűlést, majd Nemzetgyűlést szervezett, melyeken követelte igényeinek teljesítését. Megszervezte és eredményesen lefolytatta a Székelyföld területi autonómiájára vonatkozó belső népszavazást, kilencven esztendő óta az első ilyen akciót a Kárpát-medencében, mely lendületet adott más nemzetrészek törekvéseinek is. Ugyanakkor ezzel megtörtént az első lépés egy olyan tömegalapú támogatás kiépítésére, melyet Bakk Miklós politológus évek óta, és amelyet ma már nyugati kisebbségi politikusok is szorgalmaznak. Az SZNT népszavazást írt ki a települési önkormányzatok közigazgatási határaira vonatkozóan, igényelte a román-magyar alapszerződés időszerűsítését, beleértve a kisebbségi garanciák nevesítését is, bemutatta a székelyföldi autonómiatörekvéseket, és támogatást igényelt az Európai Parlamentben. Az Európai Parlament vezető politikusai – például Hans-Gerd Pöttering elnök és Michael Ebner déltiroli képviselő – szerint a különböző autonómiaformák a legmegfelelőbb eszközök a nemzeti közösségek gondjainak megoldására. Ugyanezt hangsúlyozták a Kárpátmedencei Magyar Autonómia Tanács novemberi brüsszeli megbeszélésein, melyet Tőkés László kezdeményezett. Támogatjuk az Európa Parlament Kisebbségvédelmi Frakcióközi Csoportja törekvését, mely egységes európai kisebbségvédelmi rendszer bevezetésével, törvény útján kívánja szabályozni az Unió népességének szinte tíz százalékát kitevő, őshonos nemzeti közösségek helyzetét.

Szerény eszközeinkkel ezt, illetve ennyit tudtunk eddig tenni. Természetesen igazuk van azoknak, akik úgy találják, hogy ez kevés. De még mindig több, mint amit az RMDSZ ért el tizenkilenc esztendő alatt. Senki nem vitatja, hogy sok talpraesett szakember eredményesen dolgozott a kormányban, a központi és a területi szaktestületekben. A baj csak az, hogy az RMDSZ összekeverte a lényegest a lényegtelennel. Nem az a baj, hogy tizenkét esztendő után a kormányon kívül találta magát, hanem az, hogy ezt a helyzetet kisebbségvédelmi szempontból egyáltalában nem készítette elő. Sem kisebbségi törvény, sem egyéb nem garantálja a magyarság helyzetét. Ezt értük el tizenkét éves országlás alatt. És most azért aggódunk, hogy vajon nálunk is kialakul-e egyfajta felvidéki hangulat?

Két hónappal ezelőtt az RMDSZ szövetségi elnöke úgy fogalmazott, hogy számára is dilemma: vajon az együttműködés, vagy az autonómiaigénylés a helyes út? A történések úgy hozták, hogy az egyik alternatíva, legalább is egyelőre, megszűnt. Végre előállt egy olyan helyzet, hogy tizenkét évi szervilizmus után az RMDSZ önállóan felvállalhatta a kisebbségi érdekvédelmet is, anélkül, hogy ezért őt bárki is megvádolhatta volna. Erre már csak azért is szükség van, mivel választóinak száma már is megfeleződött. Tehát most már semmiféle dilemma nem volt. És erre mit tesz az RMDSZ? Nem azt dönti el, hogy egy kimondott hati meggondolások alapján összetákolt kormányban, melynek a Konzervatív Párt is tagja, nincs mit keresnie, hanem – mellőzve minden kisebbségi érdekvédelmet – megalázottan, pironkodva kéri, hogy, még ha vékonyan is, de vegyék be a kormányba. Nem tudtam elképzelni, hogy eddig tudunk süllyedni. Ahelyett, hogy egy merőben más, következetes politizálást vállalnánk fel, még most is dilemmát képez, hogy mi a teendő, és lessük, hogy ez a tőlünk teljesen idegen koalíció valamilyen kisiklás következtében csak elfogad minket is. Szégyellhetjük magunkat.

Az autonómiatörekvések sora olyan hosszú folyamat, melyben nem lehet gyors áttörést elérni. Ahhoz, hogy legalább nagyobb távon eredményesek legyünk, igényeinket állandóan, egységben és egységesen kell megfogalmaznunk, és el kell érnünk az anyaország következetes támogatását, ahogy ezt Dél-Tirol tette és teszi. Tehát két olyan alapvető feltételnek kell eleget tennünk, melyek tőlünk, magyaroktól függnek, és csak azután panaszkodjunk másokra, miután mi a teendőinket helyesen elvégeztük.

Krónika – 2008. december 19-21

SZÉKELY NEMZETI TANÁCS - CONSILIUL NAŢIONAL SECUIESC
SZEKLER NATIONAL COUNCIL

520009 Sepsiszentgyörgy / Sfântu Gheorghe, Konsza Samu utca 21
Tel.: +40 267 318.180, e-mail: office@sznt.ro
2006 - 2010 © Minden jog fenntartva! All rights reserved! Toate drepturile rezervate!

Webhosting:
serverhr.ro