Félelmetes autonómia

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

Gazda József

Félelmetes szó. Pedig mindössze 8 betű. A u t o n ó m i a. És ugyancsak nyolc betű románul is. A u t o n o m i e! S méghozzá etnikai alapon! Magyarítva így hangzik: Önrendelkezés! Vagy önadminisztrálás. És most: a népakarat kinyilvánítása népszavazás révén... (Hogy derüljön ki, valójában akarja-e a népünk? A Székelyföld népe? A három megyényi terület mintegy 650 ezer magyar lakója az autonómiát?) Szinte mindenki fél tőle! Fél az államelnök! „Teljesen összeegyezhetetlen az európai normákkal.” Fél a miniszterelnök, Adrian Nastase úr. Pedig ő nem az a típus, aki megijedne a maga árnyékától. Így hát nem is annyira fél, inkább fel van háborodva miatta. Már a szatmári kongresszuson figyelmeztette a magyar extremistákat: meg ne próbálják! És azok megpróbálták mégis! Egy csomó gyűlés, egy csomó fórum, különféle bizottságok (Előkészítő, majd Állandó Bizottság), tanácsok (Helyi Székely Tanácsok, Széki Tanácsok, Székely Nemzeti Tanács és Erdélyi Nemzeti Tanács!) Hogy is nem lehet belegabalyodni! És hogy is volt merszük nekik létrejönni, amikor már eleve megmondta miniszterelnök urunk, hogy SZÉLSŐSÉGES ez az egész! És hogy „nem szolgálja az etnikumok békés egymás mellett élését”, s az európai uniós elvárásoknak sem felel meg! Átkos valami! És félnek tőle a prefektusok! Elég, hogy csak szóbahozzák ama „tanácsok” és „bizottságok” azt a nem tudni kinek jó, ki mit akar vele népszavazást, a népakarat kinyilvánításának ezt a merőben törvénytelen és Románia alkotmányával összeegyeztethetetlen elképzelését, máris egész érvrendszer soroltatik fel. Csak úgy indulásból: Románia nemzetállam (lásd az alkotmány első paragrafusát). Az ország területi egységének a megbontását célozza, ami ugyanúgy szent és sérthetetlen. Ez ellentmond a 3. törvény 3. bekezdésének, mely szerint az Alkotmány 148. pontja értelmében nem lehet vita tárgyává tenni. És ellentmond az Alkotmány ama 148. pontja első bekezdésének, a román állam területi és nyelvi egysége oszthatatlanságának. És az úgynevezett Székelyföld úgynevezett Statútuma úgy is, mint megnyilatkozás és úgy is, mint tartalom törvénytelen igényeket támaszt. És itt megemlíttetik az Alkotmány 119. és 120. pontja is, melyek alapján működnek a polgármesteri hivatalok és a helyi (nem merem leírni, nehogy hibázzak: autonóm) tanácsok, és amelyek alapján készült el a Helyi adminisztrációs törvény... És itt törvényszámok és paragrafus számok tömkelege soroltatik fel Grama úr, a Törvény és Hatalom helyi, Kovászna megyei oszlopa, védelmezője által, melyek mind-mind bizonyítják, hogy egy ilyen szabad és alkotmányos államban, mint amilyen Románia, nincs helye semmi ilyenféle népakarat-kinyilvánításnak (ez ugye pénzbe is kerül, és a pénz nem utaltatik ki rá, mert törvénytelen dolgokra államunk nem hajlandó költeni), senkinek a véleménye nem képezheti semmiféle országérdeket, alkotmányt sértő referendum tárgyát.

És félnek az autonómiától a pártok is. Élükön a kormánypárttal és a Nagy Románia párttal, de fél a Demokrata párt is, és ugyanúgy nem fogad el semmi ilyesféleséget a Liberális Párt sem. Mert mindenik nevében is benne van, hogy Román, és egyik sem hajlandó román érdekek ellen szólni, azokat elárulni! És fél – horribile dictu – az RMDSZ is. Szerinte van már igazi autonómia is, amit ők már 15 éve készítgetnek – igaz úgy, hogy az utóbbi esztendőig, a Székely Nemzeti Tanács létrejöttéig némaságba burkoltak, a szájukra sem vettek -, de ezt a hirtelen megoldást, melyet az RMDSZ ellenzéke agyalt ki, nem tartja célravezetőnek, tehát nem tartja igazinak. S ő csak az iazi autonómiát támogatja, azt választási jelszavává is tette. Tehát nem fél tőle. A SZNT teljes egészében megengedhetetlen módon közeledik a kérdéshez. Nagy hibát követ el, hogy nem egyeztetnek előzetesen Markó úrral és Borbély László, Verestói Attila, no meg Frunda György urakkal, akik tudják, mi a dörgés, honnan fúj a szél, és nem követhetnek el semmi olyant, ami az igazi (és nem az igaztalan) autonómia ügyét kockáztatná.

Hogy Mari néni és Jancsi bácsi félnek-e, azt nem tudom. Biztos vannak ilyen nénik és bácsik, akik igen, és vannak olyanok is, akik nem. Velük inkább az a baj, hogy az érte, az autonómiáért való harcot csak nehezen vállalják. Mert hát ugye repülj sült galamb a szájunkba! És mert már eltunyultak, elpuhultak, mert megtanulták, hogy nekik kuss! Ott van a tulipán, az majd megoldja.

És érdekes módon a fenti urak, államelnök, kormányfő, szenátorok és képviselők, politikai pártok és pártvezérek, a helyi törvényesség őrei az RMDSZ apró lépéseit elfogadják. Azoktól nem félnek. Mert azok nem veszélyeztetik az ország integritását, nyelvi és területi egységét.

Én meg arra gondolok, milyen ingatag lehet az az egység, az az egy nemzet, amelynek csak egyedül (mert mi kirekesztettünk az alkotmányból) állama Románia, és milyen veszélyes lehet a mi nyelvünk, ha tűzzel és vassal kell harcolni ellene, mert: „csak egy kislány” – akarom mondani – egy nyelv, egyetlen hivatalos nyelv van az országban. A tiéd, és nem az enyém. És milyen baj, hogy ez az enyém – nyelvem, vallásom, hitem, szülőföldem, akaratom – kívül van a törvényeken, kívül van az alkotmányon, s a törvény erejével kell fellépni ellene!

2004. szeptember 14. – Nap

SZÉKELY NEMZETI TANÁCS - CONSILIUL NAŢIONAL SECUIESC
SZEKLER NATIONAL COUNCIL

520009 Sepsiszentgyörgy / Sfântu Gheorghe, Konsza Samu utca 21
Tel.: +40 267 318.180, e-mail: office@sznt.ro
2006 - 2010 © Minden jog fenntartva! All rights reserved! Toate drepturile rezervate!

Webhosting:
serverhr.ro